Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában

- Ha egy iparosnak tanácsra volt szüksége, kihez fordult?- Az Ipartestülethez. Nem volt más. Másutt azért másként volt. A majsai élet elkeserítő volt, ezért mentem én is Pestre. Ha már suszter leszek, akkor csak az leszek, nem törődök mással. Egy jezsuita prédikációjában hallottam, hogy egy szegényember fohászkodott az Úrhoz: Adj nekem tanácsot, hogy mit csináljak. Szegény vagyok. - Mi a szakmád? - Mindenhez értek, mégis szegény vagyok. - Mi a legrosszabb szakmád? Spekulált a szegényember és eszébe jutott, hogy a tűkészítés milyen nagy fáradsággal jár, az a legundorítóbb. Azt mondja neki aztán az Úr, hogy ha meg akarsz gazdagodni, csak ezt csináld, semmi mást! Elszörnyedt a szegényember, de ha már a bölcs Úr ilyen tanácsot adott neki, csak megtartja. Hamarosan aztán tűgyáros lett. Ezt a mesét én nagyon magamba szívtam.

(Részlet a Hegyes Ferenccel [1920] készült interjúból)

Emlékek a helyi kereskedelemről és a zsidóságról

Kiskunmajsa kereskedelmi életét (ahogyan szinte minden hazai települését) nehezen lehet ebben az időben elképzelni a zsidóság jelenléte nélkül - róluk ezért külön is beszélnünk kell. 1835-ben a községben még csak hét zsidót írnak össze, az 1870-es népszámlálás viszont már 152 majsai zsidóról tud, s mint említettük, ez a létszám nagyjából hasonló marad a II. világháborúig.

Adatközlőink - teljesnek nem mondható - felsorolása szerint a helyi zsidóság soraiban kulcsfigurának számított egy vegyeskereskedő (Beck Sándor), akinek három fia közül az egyik bőr- és borkereskedő, a másik nagykereskedő lett. Két fa- és tüzelőanyag-kereskedő (Stein Miksa és Hauer Lipót), illetve egy gabonakereskedő (Seiler Gyula) tartozik még a nagyobb vállalkozók közé. Ugyancsak itt említendő a két legtőkeerősebb vállalkozás, a Székely-testvérek gőzmalma és Schwarcz Artúr már említett nyomdája. Több vegyeskereskedő, szatócs, majd egy textilkereskedő (Nagy-Weinberger), rőfös, valamint a toll- és bőrkereskedők (Fleischer Andor, Weisz Lipót, Csillag és Fischoff Mihály, utóbbi gyümölcsfelvásárlással is foglalkzott) következnek a sorban. A két világháború közötti gazdasági életre visszaemlékezők említést tesznek még Plohn József fényképészről, Weinsctock órás-ékszerészről és Neumann Hermann cipészről. Meglepően kicsi a szerepe a zsidóságnak a szabad értelmiségi pályákon (Majsán különben is vékony az értelmiségi réteg): dr. Molnár Lajos orvos neve említhető itt csak.

A helyi zsidóság békeidőben (a századforduló környékén és a két háború közötti konszolidáltabb években) elnyerte szerepének, vállalkozókészségének illetve tőkeerejének megfelelően az őt megillető helyet és rangot a falu társadalmában - noha ezt időről időre megbolygatták, felborították, s végül széttaposták a politika közismert eseményei.

Már betelepülésükkor - a XIX. század közepén - meg kellett küzdeniük a jászkun elöljáróság antiszemitizmusával, s még súlyosabb bűnbakképzés történt velük kapcsolatban a forradalmak 1919-es leverése után. A húszas évek elejének Majsán is súlyos feszültségeiért itt is a Tanácsköztársaság helyi (és idegen) vezetőit és főleg a zsidókat teszik felelőssé. Már egy 1919. augusztusi helyi képviselőtestületi gyűlés foglalkozik ezzel a kérdéssel: „Napirend előtt, tárgysorozaton kívül olvastatott az elöljárósághoz érkezett névtelen előterjesztés, melyben névtelenül azt kívánják, hogy a képviselőtestület zsidó tagjai azért, mert a kommunizmus előidézői köztudomás szerint ők voltak, valamint azok a tagok is, kik nem megélhetési kényszerből, de bármi címen a Tanácsköztársaság szolgálatában állottak besú- gás vagy tényleges szolgálat által, a képviselőtestület kebeléből zárassanak ki." így kerül sor például Günsberger Gyula és Sasvári Sándor eltávolítására, de olyanok is találhatók a kirekesztettek névsorában, akik - bár zsidó származásúak voltak - a Tanácsköztársaság alatt távolmaradásukkal tüntettek (például a Székely-testvérek és Beck Ignác).

22