Forrás, 2000 (32. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 11. szám - Kozma Huba - Závada Pál: Iparosok és kereskedők Kiskunmajsa múltjában
hogy fölvegyem a szövetkezetbe.) De ez mind nem dolgozott a műhelyben, kettő-három otthon saját házában dolgozott, ezeket zicceseknck hívták. Megkapták az anyagot, bementek érte, hazahozták. Én is így dolgoztam évekig. A Beck Andor bőrkereskedőnek. Vagy apám a Weinberger cipőkereskedőnek. Ez a Nagy-Weinberger volt, a Kis-Weinberger itt a mi utcánkban az alvégben lakott, ő szatócs volt. Amaz meg ruhás és cipős. O adott bont a bőrkereskedőnek, ő vállalta a garanciát, mi elhoztuk az anyagot, és neki dolgoztunk. Mikor szállítottunk, nem pénzt adtak, hanem levásárolhattuk. A vásárban azért csalafinta volt a sok suszter, mert idegen tőke is lehetett az. Volt olyan, én láttam a harmincas években, hogy a kereskedő mindig a zsebébe nyúlt és nézte az órát. Adta potom pénzért a portékát. Mi nem bírtunk mellette árulni. Megkérték, adta. Mert tizenkettőkor lejárt a váltó. Meglett a pénz vagy lejárt az idő, csomagolt, elment. Nem lehetett mellette árulni. Kiskőrösről, Félegyházáról jöttek ide, letarolták a vásárt. Ha az ő pénze lett volna, akkor nem ezt csinálja, akkor kitart. De nem tudott kitartani, nézte az órát, hogy még hazaérjen a váltó lejárta előtt. Összefogtak azért az iparosok. A bognárok megcsinálták a famunkát, a kovács fölvasalta, aztán közösen vitték a vásárba. Egy-két-három kocsit vittek általában. Más szakmában ez nem volt persze, de ezek egymásra voltak utalva.- Az Ipartestületnek mi haszna, értelme volt?- Kezdetben, amikor alakult, nem nagyon adott semmit. Akkor volt érdemes tagnak lenni, amikor az Ipartestület a háború kezdetekor anyagot is utalt ki. Akkor az Ipartestületen keresztül adták ki az anyagot. De a kezdetektől fogva összetartotta azért az iparosságot ez a testület. Dalárda volt, Iparoskor, Negyvennyolcas Kör. A március 15-e nagy ünnep volt akkor. Az iparosok majdnem csak akkor mentek bálba. Mert arra elment igencsak minden iparos. Ezekben a negyvennyolcas bálokban volt fizetéses vacsora, mások nem is nagyon tartották így azt az ünnepet, csak az iparosok. Parasztok nem tartották, az urak se nagyon. De az iparosoknál ez nagyon élt. Meg aztán az Ipartestületnél lehetett szerződtetni, aki nem volt ipartestületi tag, nem szerződtethetett meg szabadíthatott. Nem volt nagy pénz a tagdíj, az jelentéktelen volt. De a segédtartásban segített, jogilag kishatóság volt azért. Itt helyben lehetett később mestervizsgát tenni... Itt általában mindenkinek volt iparja. A molnársegédek voltak csak kivételek. Meg a kéményseprők. Az állami monopólium volt, az volt a legjobb ipar a világon, Majsán csak egy volt, a Messzi néni volt talán a leggazdagabb az iparosok közül. Mert monopolhelyzete volt. Még a pékeknek volt jó iparuk. Ők árultak piacon is, otthon is. Meg a hentesek. Pék meg hentes meg suszter, szabó, ezek voltak. Kis kosarasok voltak még, egy-két szíjgyártó, takács már alig. Azok már a gyerekkoromban is szúnőben voltak. A parasztok nagyon szegények voltak akkor, nem tellett díszes szerszámra meg miegyébre...- Az iparosok kiket tartottak kisebbnek maguknál?- A szegényparasztokat. Rá volt utalva az iparos, de lenézte. Mert onnan jött. Ipardinasztia kevés van. Mert amelyik olyan, az már nem volt annyira szegény, hogy télen iparos volt, nyáron meg részes. Elment kaszálni, részben aratni. Az iparosok fele körülbelül ilyen volt, rákényszerült a részességre. De negyedénél mindenképpen több. Főleg az idénymunkások, szabó, suszter. Kimentek nyáron részmunkára, jó helyekre, meglehet az is, hogy dolgozott neki, és az sem volt rossz ilyen helyekre elmenni. Beelőzte magát, hazavitt négy-öt mázsa gabonát, vett malacot, és ő már akkor volt valaki. Könnyebben hányta magát. Vágott egy disznót, nem kellett pékhez menni kenyérért. Az asszony dagasztott, kelesztett otthon, és ezt vittük a pékhez. Az ilyen ember nem volt annyira kiszolgáltatva. Nem volt ugyanis havi fizetés. Volt olyan nálunk is, hogy nem volt pénze a polgárnak, megcsinálta a csizmát hitelbe az apám és nem jött érte. Föl volt akasztva a falra a kész áru, hogy majd csak jön érte a gazdája. De nem jött. Nem volt otthon egy fillér sem, nem tudtunk venni negyed kiló húst sem. Azért mondták, hogy jó a fixeseknek, mert azok úriemberek, azok készpénzzel fizetnek... 20
