Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Háy János: A hajóút (regényrészlet)
alacsony termetű kereskedőnek. Joachim, mikor érezte, hogy a figyelem teljes, meg afféle tető is került a feje fölé, ebben a kényelmes színházban fogott bele a történetbe.- A kalifa hatalmas birodalmak ura, de gazdagsága még birodalmánál is mérhetetlenebb. Minden országába futó áru negyedét megtartja magának, jöjjön bár délről a feketék világából, keletről, vagy Itáliából. Már azt sem tudta hová raktározza a rengetegnyi kincset, palotái csurig voltak töltve aranyakkal és drágakövekkel, s merthogy ilyen gazdag volt, birodalma kiépült az egyszerű emberek képzeletében is. Az álmokban ugyancsak ott dőzsölt a kalifa. Ha valaki szerelmes szavakat súgott kedvesének, abba is beleforgatta valamiképpen a kalifa kincseit: valahogy ekként: drágább vagy nekem, mint a kalifa összes kincse. Minden a kalifa volt, így aztán rabolni sem lehetett tőle semmit, hiszen minden tolvajlás csak az ő kincsét szaporította volna. Már a mesék is így kezdődtek: Élt egyszer egy kalifa. Nem volt már sem az álmokban, sem a való világban egyetlen szeglet se, ami mentes lett volna a kalifa hatalmától. Egy repedés mégis akadt ezen a hatalmon - folytatta kis szünetet tartva a kereskedő -, s az a kalifa kedvenc háremhölgye volt. Nem az első a sorban, hanem a negyedik, akit Kubla kán halála után egy indiai kereskedőtől vásárolt. Xanadu volt a neve, valamikor Kubla kán palotát épített neki és várost, amit róla nevezett el, de halála után elűzték a kán ellenségei, s a város nevét is megváltozatták, most egyszerűen csak Odúnak hívják. A kalifa annyira szerette a lányt, hogy pillanatot sem akart nélküle tölteni. Örökösen követte, s csak mondogatta, hogy ő a mesék királya, az álmok hercege, ő ez az ország, ez a város és birodalom, ő a tenger és a házak, az emberek cselekedete és gondolta, ő minden, és a mindent szeretnie kell a lánynak. A lány mintha szerette is volna, mégis örökösen úgy érezte a kalifa, hogy bőre határain megtörik a hatalma, hogy az testnyi folt a világ festményén az ő birodalmán kívül van. Gyötörte a lányt, hogy sereget küld és meghódítja, hogy minden kincsét odaadja és megvásárolja, mert éppen az az embernyi hely kellett neki, jobban inkább, mint az egész birodalom. Egy éjszaka, mikor csatára mentek a kalifa seregei, akkor a kicsiny birodalom is felkészült a védekezésre. Most nem engedünk át határainkon - mondogatták a katonák -, megvédjük, ami a miénk. A kalifa nem tartott a védelemtől, hadserege minden létező hadseregek legjobbika volt, bármit elsepert volna, ami nyomába kerül. Csak a lendület és a gyorsaság fontos - adta ki a parancsot, ám amint a hadsereg nekivágódott az országnak, a selymes éjszakai ing alatt megvillant egy arasznyi penge, s a kalifa szíve éppen erre a pengére tűzetett föl, mint valami nyársra a sütnivaló hús. A kalifa szemei kiguvadtak, kerekek lettek akár a partmenti kövek, s ahogyan a nap elbukik a nyugati határon és leszürkíti a korábban fényesen csillogó köveket, úgy bukott ki a szemekből is az élet, elgurult a kicsi birodalom határától, kigurult a hatalmas birodalomból is, s végül valahol a világok peremén az Úr tenyerébe pottyant. - Hopp - záródott be a tenyér, s a valahai birodalom gazdája pont olyan lett, mint bármely másik darabkája a túlvilági levegőnek.- Szóval ez volt - szólalt meg a velencei, mikor látta az öreg már nem akarja folytatni a történetet -, szóval ettől égtek le a raktárházak...- Hát, végül is - folytatta Joachim, kicsit fáradva a meséléstől - ettől. Amikor híre szökött, hogy a kalifának vége van, mindenki rettenetesen megré12
