Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Gömöri György: Lírakörüli jegyzetek
vés ez a sor, mint Dávidházi Péternek), de már azt, hogy lándzsát jelent, nemigen tudják. Azután itt van a hegy „meredélye”. Csak a vers mikrofilológiai olvasatából derül ki, hogy itt a hegy lejtőjére gondolhatott Arany - ebben egyébként az Értelmező szótár is megerősít. Másutt a költői szabadság, pontosabban a retorikus beszédmód sajátos példájával találkozunk: a „serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs” kitételben, amelynek varázsa nem egy tikkadt magyarórát megélénkített. Ebben a sorban a „pálma” nyilván nem magát a pálmafát jelenti, hanem vagy a pálmadiót, vagy - és ez a legvalószínűbb - a pálmafáról szedhető datolyát (a Bibliában a „pálma” általában datolyapálmát jelent). Csak így illik bele a nyalánkságok listájába, amellyel a szultán birodalma várja az engedelmes apródokat. Ami a „serbet”, illetve a „sorbet” szót illeti, az Aranynál üdítő italt jelent (a magyarban ez a szó mindmáig kissé egzotikus); a mai angolban viszont „sherbet” formában mindennapi szóvá lett, fagylaltot jelent, az ice-cream könnyebb fajsúlyú párját, s persze az angolba is a törökből vagy a perzsából (Omar Khájjam?) került be. 4. Egy kései Pilinszky-versben olvasom ezt a sort: „Csak jóság van, és nincsenek nemek”. Ez nekem a „Ravensbrücki passió”-t idézi, ezt a három versszakos, megrendítően tömör háborús verset. Amelyet, (bár Pilinszkyt nemigen szoktunk fordítani), lefordítottunk angolra Clive Wilmerrel és pár hete fel is olvastuk az ELTÉ-n. A felolvasást hosszú vita követte. Függetlenül egyéb technikai problémáktól, a más nyelvre fordító azonnal szemben találja magát egy problémával: a „Ravensbrücki passió”-ban nincsenek nemek. Ez lehetne véletlen is, ha nem tudnánk, hogy Ravensbrück, a német koncentrációs táborok egyik legszörnyűbbike, női tábor volt. így hát az, aki „kilép a többiek közül, / megáll a kockacsendben”, minden valószínűség szerint nőnemű. Fiatal lány, vagy asszony. A vers egyáltalán nem utal fizikai alakjára, s noha a „fegyencfej” kifejezés inkább kelti férfi képzetét, ha rabokról, fegyencekről beszélünk, a nemet nem szoktuk érzékeltetni. Itt tehát a háttérinformáció segítségével vizsgálhatjuk a verset: a ravensbrücki rab (akit a „passió” szó mégis Jézushoz hasonlít) nem férfi, de már nem is egészen nő. Olyan személy, akit a börtönőrök bizonyos értelemben megfosztottak nemétől. Vagyis: „csak gonoszság van, nincsenek nemek”. Az egyetemes gonoszság pedig éppen személyiségétől próbálja megfosztani az embert. A hitleri (és persze a sztálini) koncentrációs táborok gyakorlata reifikálta, igyekezett géppé, illetve tárggyá változtatni az embert. Hiszen az egyén nem csupán halhatatlan leikénél fogva egyedi: partikularitását teste, neme és bőrének színe is meghatározza. A rabruha viszont elszürkít, elszemélytelenít. A gyilkosok célja az, hogy előbb elszürkítsék, majd megalázzák, tárggyá alacsonyítsák, végül megsemmisítsék az egyént. S ebben a versben éppen az a félelmetes, hogy pontosan ezt jeleníti meg: hogyan reifikálódik a tömeggyilkos Államnak, Hatalomnak végsőkig kiszolgáltatott individuum. Akinek nemét a versben nem érzékeljük. Cambridge, 1998. december 42
