Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Legenda Kolozsvári Grandpierre Emilről (összegyűjtötte Albert Zsuzsa)
Legenda Kolozsvári Grandpierre Emilről (Összegyűjtötte Albert Zsuzsa)* Albert Zsuzsa: Hallottam tőle egyet-mást arról, hogy milyen volt a régi rádió, és hogyan ejtették őt ki innen. Erről az oldaláról, azt hiszem, Dalos László Ismerte a legjobban. Dalos László: 1946 kora nyarán ismertem meg, majd decembertől majdnem három évig dolgoztam Kolozsvári Grandpierre Emil mellett, aki akkor a rádió Irodalmi osztályát vezette. Milyen volt Emil? Reggel nagy aktatáska lóbálással állított be, s olyan harsogó kék szeme volt! És elkezdte énekelni a „Váci utcán, Váci utcán” dallamára saját huncut nótáját, amely így hangzott: „Lelkiélet, lelkiélet, ez kell nékünk szüntelen, Lelkünk ékes talajában sok nagy érzés megterem...” A „lelkiéletről” mindenkinek egészen más jutott eszébe. Domokos Mátyás: Főleg Grandpierre-rel együtt. Dalos L.: Egyébként fél cigarettákat szívott, mindig kettétörte a cigarettát, betette egy szipkába, úgy füstölt, így óvta egészségét. Domokos M.: De tudod, miért? Mert egy hosszú életen át le akart szokni a dohányzásról, de nem sikerült. Dalos .: Rendkívül elegáns volt. A minap találkoztam valakivel, aki hetven éven túl járó nagymama. Ezt mondta: „Jaj, volt az Emilnek egy sárga selyem nyakkendője!” Ez valami legendás darab volt, ez a sárga nyakkendő. Réz PáL Hát igen, ha már erről beszélsz, a külsejével sokat foglalkozott Emil, illetve Emici, hiszen mindenki így hívta. Dalos L. : Ezt nem szerette egyébként. Réz P.: De azért így hívta mindenki. Szász Imre.: Főleg a háta mögött, és nem szembe. Réz P.: Végig, ugye, sportolt, főleg uszodába járt, a Lukácsba, majdnem haláláig, nagyszerűen tartotta a formáját, amúgy soha nem vigyázott magára. Mert egyrészt szerette az italt, nem alkoholista szinten, de azért ivott, másrészt sokáig dohányzott, és gazdag szerelmi életet élt, ugye, ami állítólag nem tesz jót az egészségnek. Bár az ördög tudja! Dalos L.: Elérte a 85. évét. Réz P.: Nagyon jóképű férfi volt, imádták is a nők. Domokos M.: Erre büszke volt egyébként, legalább olyan büszke volt arra, hogy milyen jól néz ki, hogy évtizedeket tagadhat le a korából, mint az írói tevékenységére, mint a műveire. Dalos L.: A rádióban volt neki egy hangos irodalmi folyóirata, a „Magyar Parnasszus, A Magyar Rádió Irodalmi Folyóirata, Szerkeszti Kolozsvári Grandpierre Emil.” Ahogy akkor Skoff Elza bemondónőnk mondta: „Szerkeszti Kolozsvári Graanpjeer Emil”. Elnyújtva, mély hangon. Ebben a folyó* Dalos László, Domokos Mátyás, Gyurkovics Tibor, Rácz Edit, Réz Pál, Steinert Ágota és Szász Imre emlékezései. 21
