Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Gömöri György: Lírakörüli jegyzetek
Szendrey Júlia akaratos és szenvedélyes természetű nő lehetett; amikor már biztosra vette, hogy Sándora nem kerül elő, tüstént hozzáment egy tanáremberhez. A közvélemény ezért elítélte, Arany például megírta a keserű „A honvéd özvegyé”-t. Az új férjnek Júlia szült három gyereket, de Krúdy Gyula szerint mindhármat még gyermekkorukban elvesztette, s végül férjét is elhagyta; magányosan halt meg a józsefvárosi Zerge (ma Horánszky) utca egyik házikójában. Negyven évesen! Boldog élete volt? Nem hiszem. De Petőfi kegyetlen tiltása és a saját (non-konformista, vagy csak elkapkodott) döntése miatt örökre rajta maradt a hűtlenség - nem egészen megérdemelt - bélyege. 2. Újraolvasom a „Szondi két apródját”. Nagy vers, s nekünk, akik annyiszor voltunk a történelem vesztesei, megrendítő. Ugyanakkor olyan vers, ami ékesen tanúsítja költészet és valóság, képzelet és tények különbségét. Arany forrása alighanem Tinódi Lantos Sebestyén históriás éneke volt, a „Budai Ali basa históriája”. Ebben az énekben a „vitéz” és „bölcs” jelzőkkel felruházott basa (aki egyébként heréit is, de ez nem változtat bölcsességén, sőt!) nem egy, hanem nyolc magyar várat vesz be hadjárata során: „Drégel” csak egy a nyolc közül és korántsem a legfontosabb. Tinódi negyvenhat sort ír erről az eseményről, ebbe belefoglalja a „két énökös apród” dolgát is. Az apródokat Szondi György, a vár parancsnoka azzal a kéréssel küldi Alihoz, hogy a török vezér tanítsa őket „vitézségre”. A sikeres ostrom után Ali Szondit szépen, rangjához illetően illően eltemetteti. Minden a korabeli lovagiasság szabályai szerint történik. Más alkalmakkor Tinódi méltatlankodva jelenti, ha a török megszegi adott szavát (például, amii párszor megtörtént, szabad elvonulást ígér, majd mégis lemészárolja a magukat megadó katonákat), de ilyesmiről itt nincs szó, sőt, feltehetjük, Ali valóban jól bánt az apródokkal, hisz Szondit is tisztelte, rendesen eltemettette. És mégis - Aranynál éppen ez a két kivételezett, az öldöklésből szerencsésen megmenekült két apród énekli meg Szondit, méghozzá úgy, hogy azzal héroszi magasságba emeli a kis Drégely parancsnokát. Azóta a vár úgy él tudatunkban, mint egy nevezetes végvár, afféle mini- Szigetvár; pedig hát vacak egy kis váracska lehetett, ha négy ágyúval és hat tarackkal napok alatt szét tudták lőni. 3. Változik tehát az események értékelése, kiterebélyesedik a költői ihlet által elültetett legenda. Egyszer régen, még az ötvenes évek közepén hallottam a „Szondi két apródját” Kohut Magda előadásában - csodálatos volt, megkönnyeztetek. Persze akkor már sokszor olvastam a verset, egyes sorait kívülről tudtam. Nemcsak nagy vers, de hihetetlenül mondható-kizengethető verszene ez. Viszont a nyelv szüntelenül változik, s ez kihat még erre a ma már klasszikusnak tekinthető versre is. Hány mai középiskolás, vagy érettségizett fiatal tudja még az Arany János által természeteseként használt „kelevéz” szó jelentését? Annyit talán még sejtenek, hogy itt fegyverről lehet szó, hiszen ez a „ke- levéze ragyog vala balján” sorból kideríthető (bár nem mindenkinek olyan ked41
