Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Határ Győző: Gyűrűlegenda (elbeszélés)

tői visszaparancsolón, a prófétanői kelletlenségtől bőszülten s oly felismerhe- tetlenül, hogy a koronás fő, felmenő ágon, napokig borzongott bele, e szókkal illette haska személyét:- Szent Katinka vérére, amit a püspökök is megkóstoltak s innen tudjuk, hogy tej: te Golyhó! Pompában dúskálsz, részegségben dölyfösködöl, a lelkiüdvösségedre pedig nem gondolsz. De, és ám: áskálj csak a Bűnben, vájkálj csak a Beleesésben, fuvalkodjál csak és fennen héjázzál: meg vagyon írva rólad, hogy a sivatag szélére vonuljál, heréltetvén magad istennek és ott remetéskedel — lendül neki a fejedelmi Hölgy eme (hajnalba nyúlandó) exhortációnak, illetlenség volna, mesében, fölösen követnünk őt. Hanem erre ugyan sor nem kerülhet, révén hogy a király (ezúttal a kópéságnak a nyomát sem lehetett felfedezni rajta, s azon minutában jó kani gerjedelme is inába szállván) ijedtében úgy eliszkolt, hogy elvesztette a házipapucsát.

Másnap - de már ez a másnapi mesére tartoznék - másnap lefejezték a kovácsot.

23