Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Csajka Gábor Cyprian: Vjágra (Harmadik nyitány A kígyófutár című regényhez)

Hát persze, mondta Jana Celderová. Látod, ezt tényleg csak azért nem mondtam meg mindjárt, mert harminc éve eltűntél. Ez most, véletlenül, ilyen egyszerű. A tartózkodási helyemen nem volt ágy. A pokrócokat terítette le, pontosan úgy, oda, ahová én szoktam. Szélesek, eléggé vastagok, ketten is elférünk, ké­nyelmesen. Én is így, csak ennyit mondott. Hát igen, mostantól már nincsenek koincidenciák; a hasonlóságok világa, mielőtt kívül rekedt, elkobozta a kény­szerbeszédet. Nincs mit egyeztetni, minden egy. Azt azért muszáj volt látnom és gondolnom, hogy a teste nem változott, szinte semmit. Csak nagyon aprócs­ka hajlatráncok; a melle sem ereszkedett meg, csak egy kicsit komolyabb, ta­lán szomorúbb a „nézése”. Szép, tiszta, feszes hasfal, ugyanaz a fényrend a csí­pőcsontokon. Aztán mégis muszáj volt megszólalnom: Jana, mondd, miért csi­náltad, hogy ugyanolyan szép vagy. Te sem változtál, és tudod, hogy miért, mondta Jana Celderová. Tudtam. Tudom. Legalább a testünket nem akartuk elrontani. Elárulni, helyesbített Jana. Egy könnyű vászonlepedővel takaróztunk. Vágy nélkül feküdtünk egymás mellett, és tényleg nem úgy, mint az illeszkedő testek, vagy afféle leírható, is­mételhető szekvenciák. Ahogy ott feküdtünk, test a testben, az valami azonna­li, időtlen egy-létezés volt, és ezt, ha nem volna minden mindegy, valahogy jó lenne kimondani. És még azt is megkérdeztem tőle, mit írt a falra, mielőtt megágyazott. Csak azt írtam rá, mondta, hogy egyetlen golyóval csináld, ügyesen. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom