Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Szekér Endre: Az összehasonlítás lényege (Nagy Miklós: Klió és más múzsák)
arányokkal, és szabadon bánnak a perspektívával is; a dilettánsok és az amatőrök iskolás pontosságra törekszenek. Egy naiv nyugodtan megengedheti magának, hogy például a szántást ugyanúgy síkban ábrázolja, mint az ókori egyiptomi falfestmények, ezt egy amatőr vagy egy dilettáns súlyos hibának vélné. E vasárnapi festők, gúnynevükön mázolok, görcsölve utánozzák a nagyokat, közben naturalizmusba tévedhetnek, egy igazi naiv nem másol, és inkább stilizál, mint utánozza akár a természetet, akár a nagyokat. Pedig ha valakik természetközeiben éltek és alkottak, azok épp a mi naivjaink! (Akad persze kivétel is, pl. olyan cséplőgép-ábrázolás, amelyből helyre lehetne állítani a korabeli masinát.) A naivok nem igazán engednek a külső művészi hatásoknak, igyekeznek önér- vényűek, önállóak maradni. A népművészek, népi iparművészek a hagyományos örökséget akarják - kissé korszerűsítve, esetleg némileg egyénítve - átadni, a naivok „csak” önmagukat. A népművészet tárgyalkotó jellegű, és ez a tárgy nemcsak szép, hanem egyszersmind hasznos (használati darab) is, a naivoktól e gyakorlati szempont távol van, sőt! Volt olyan roma asszony, aki még életben lévő társának temetését festette meg, mert a férjét elszerette tőle, máskor a gonosz ügyvédet vitette el az ördöggel. Ezek részben őskori sziklaképekre emlékeztetnek, részben azokra a mai politikai viccekre, amelyekben a még élő, de népszerűtlen politikusokat temetésen szerepeltetik. Idő és tér, múlt és jelen, egyedi és egyetemes, vará- zsos és gyakorlati és még sok más vonás fonódik egybe a naiv művészetben. Valahányszor a hivatásos művészet kifárad, zsákutcába kerül, és még az érdeklődők számára sem válik „fogyaszthatóvá”, a népművészetet felváltó naiv művészet próbálja betölteni ezt a szerepet. És mivel nem kerülhet márkás festmény minden lakás falára, továbbá a tulajdonos is - egy ideig - a munka rabja marad, nem valószínű, hogy (az átalakult) naiv művészet a közeljövőben elhalna. Az önmagát művészi módon kifejező ember tudja csak leküzdeni a társaitól és a természettől való elidegenedést. Mindezt és még több mást is meg lehetne tanulni Bánszky Pál reprezentatív kiadványából, melynek tanulságait tágabb nemzetközi keretbe próbáltam illeszteni. A száz írott portré kitűnő, a képek látványosak, a kézikönyv minden szükséges mutatóval ellátott. (Néhány hiba: a 88. old. nem Mári, hanem Méri; a 105-ös aláírás helyesen Tehenet vezető gazda; 147: mi az a 6ia/e-szokás? 154: aligha helyes a Hywinkää-alak, a finnben nincs w, csak v.) Ez jó mulatság, férfimunka volt! Naivja- ink nincsenek elfeledve. Élni szép és érdemes, íme, itt a száz bizonyíték... Mindnyájunk polcán ott a helye ennek a díszalbumnak! Katona Imre Az összehasonlítás lényege Nagy Miklós: Klió és más múzsák Nagy Miklós irodalomtörténész az 1987- ben megjelent Virrasztók című tanulmánykötete után tette közzé a Klió és más múzsák címűt. Az utószóban részben a két tanulmány- kötet rokonságára, összehasonlító módszerére, az írói magatartások plasztikusabb megjelenítésére figyelmeztet. Másrészt egy fontos irodalomtörténészi feladatról szól: a pártállam bukása, a marxizmus-leninizmus hegemóniájának megszűnte után szembe kell nézniük a közelmúlttal, a szaktudományukban bekövetkezett torzulásokkal. (Ez a törekvés egyértelműen megindult az irodalomtörténetben, például Domokos Mátyás Leletmentés című kötetében, s még inkább a „felfedezésszerű” átértékelésekben az orosz-„szovjet”- irodalom esetében.) Az összehasonlítás a lényege a kötet első tanulmányának, melyben Katona József és Grillparzer drámáját vizsgálja kettős tükörben, magyarban és osztrákban. Már Babits is megfogalmazta Az európai irodalom történetéhen, hogy „a magyar dráma a függetlenségi szellem tüzelője lett. Az osztrák szinte a szol- gaiság apoteózisa.” Az osztrák klasszikus, Grillparzer küzdött maga is a cenzúrával, a Bánk bán-téma feldolgozásában a túlzott lojalitással, a jellemábrázolás sokszínűségével, igazságkereséssel. A műben felmerül a hatalom torzító hatása, máshol a mérhetetlen cinizmus, az élvezetvágy, a törvénytiprás. Egy érdekes osztrák ötletet idéz Nagy Miklós: mi92
