Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Buda Ferenc: Rendteremtés (Jegyzetlapjaimból)
Buda Ferenc Rendteremtés Jegyzetlapjaimból M. Xa a májusi eső aranyat ér, úgy ez most arany idő a javából. Az persze kissé zokon esik, hogy igencsak lehűlt a levegő; olyannyira, hogy be kellett gyújtanom a cserépkályhámba. (Nem is magam miatt: én többnyire a fűtetlen szobában aludtam még a télen is.) A Tisza megáradt vize csak lassan igen lassan húzódik vissza megszokott medrébe. Szennyesen, zavarosan hömpölyög lefelé, iszapos, szemetes hordalékot hagyván maga után a partszegélyen. * Üresnek vélt jegyzetfüzetem túlsó végéről - valójában: az elejéről - kezdve kilenc esztendeje született, azóta sem közölt írások. Az egyiket Ratkó József barátom s költő-testvérem fejfaavatásán mondtam el Nagykállóban. íme: Nem az egybegyűltekhez akarok én itt szólni, hanem Tehozzád, Ratkó Jóska. Tudom, hogy képtelenség ilyen beszéd, hisz a földbe vagy akár az égbe hasztalan kiáltanék vagy suttognék utánad, mert élettelen maradványaid nem válaszolhatnak, afféle nyomban beköltözhető másvilág pedig az én hitem szerint nincsen. Mégis Hozzád szólok: Hozzád, aki itt vagy bennem arcoddal, hangoddal, árnyékoddal, félbeszakadt mozdulataiddal s életeddel, árván hagyott Szeretteiddel; Hozzád, aki álmomban még az elmúlt héten is szabolcsi piros almát hoztál nekünk: hadd igyék róla a csikó, Te cingár, egyinges lelencfiú, de versben kagánok kagánja, sőt: király - a Király, akin nem lehet, akin nem tudtunk segíteni. E veszteség s vereség tudatában jöttem el, vissza ide, a többiektől bár külön, de velük együvé, át a megapadt Tiszán, az aszály verte Alföldön végig, hogy a szelek zászlórongyai arcul csapdossanak, amíg ideérek, s itt elmondhassam Neked - mit is, Jóska, mit is? Mi az, amit Te nem sejtettél meg jó előre velünk együtt? Talán csak a részidők részeredményeit. Am azt Te is érezted, tudtad: a lakatok lepattannak, szabadabb lesz a levegő és több a szegény. A szegényekre pedig az idén is kutyavilág következik. Sok minden történt még azóta, hogy nem láttuk egymást, de egyéb, országvilágbeli újsággal most nem vidítalak, s nem szomorítalak. Inkább azt mondom el Neked, hogy tegnap idefelé utaztomban a budapest-záhonyi gyorsvonaton szülőhelyem előtt már-már leszálláshoz készülődvén, a leányaiddal találkoztam. Megörültem nekik. Annak még inkább, hogy hírét vettem: tavaly 46
