Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Bogdán László: Csáth Géza hajnalai (versciklus)
Bogdán László Csáth Géza hajnalai- kitépett naplólapok „Hegedűre alkuszom. Mintegy biztosítani szeretném magam, hogy a normális, tűrhető életből nem zökkenek ki. S valóban átkozott betegségem a biztosíték reá, hogy csakugyan nem lehet szó egy igazi hadiéletről. Vagy ha igen, úgy néhány napig csupán. Mert az obstipáció és a nagy izomfáradtság által involvált nagyobbított dózisok hamarosan létrehozzák a kumulációt...” „Fokozottan érzem és látom Isten létét (...) a nagy mindenségben csupán egyetlen lényt kerestem, amelynek minden egyéb csak részlete, atomja...” „Szívattakok: ritkábbak, mindössze két-há- rom fordult elő, s ezeknél is a körülmények valószínűvé teszik, hogy részben a nikotin, részben pedig gyors és mohó étkezések szerepeltek. Bizonyíték, hogy a vomitus után rendesen rögtöni eufória állt be.” (Csáth Géza: Háborús napló) I. I. A buja Olga álmában éldeleg, combja közt keze, paplanát lerúgja, jézusfehér hasán feltündököl az ondórózsa sárga negatívja. Másik kezével sokáig keresgél, ébred, fordul Csáth, nyögve beléhatol, puhába, síkosba mélybe téved, hátha fölleli nyomát valahol. Künn a lombot már őszi szél cibálja, kezdődik a levelek haláltánca és arra gondol, hogyha nem lesz vége hárfácskáját pengetve zsibbadásig, kéjtől űzötten is morfinra vágyik -, s nem érnek el a hajnali misére.
