Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Podmaniczky Szilárd: Macskaszemek (irodalmi forgatókönyv)
- Na, beszélj, apafej, különben még a se... (csörömpölve elejti a lapátot a második) ...d is világítani fog. Kétszázas, érzed, ugye? Egy kis igazságvizsgálat. Ha hazudsz, a lámpa kigyullad. Érted, ugye? Misi nyöszörög a szájában az izzóval, nem tud beszélni.- Nehéz az igazságot, kimondani, mi? - mondja a főnök. A harmadik egy zsebkendővel kiveszi az izzót, gondosan törölgeti, nézegeti, lehelgeti az ellenfényben.- Egész nap futottam, nem tudom, minek csinálják ezt, be van dugulva az orrom, de mintha láttam volna az ikertestvéremet, őt keresem, magukhoz semmi közöm, ma még nem is dohányoztam - mondja Misi.- Szóval ti ikertestvérek vagytok - mondja a főnök -, nyilván kétpetéjűek.- Főnök, eltér a tárgytól - mondja halkan a második. Megint az asztalra akar csapni, de az asztallap előtt megállítja a kezét.- Elég legyen! - mondja a főnök precízen, és Gizi arcába állítja a lámpát, csakhogy Gizi szeme be van kötve. - Ki tud még a pénzről? (közben a második súgja: - Csoki.) Vagy egyáltalán hogy’ gondoltátok ezt, anyukám, hogy mi kirámoljuk a fészert (- A széfet - súgja a második), ti meg legomboljátok rólunk a kabátot? Ha? Nehogy azt hidd, hogy nem láttam! Mi a frászt akartatok azzal az akkumulátorral, ezzel a bukósisakkal, a biciklivel. Ezt én nem veszem be, anyukám, tudod? Telefon a faternak? Mi ez az egész cirkusz? Beszélj, mert elhallgattatlak!- De hiszen maga akart túszokat, nem? - mondja Gizi nyugodtan. - Itt vagyunk, nem panaszkodhat, nincs velünk baj, nem megyünk vécére, nem hozatunk szendvicset. Ideális. Jobbat nem is akarhat. De lássa be, semmi szükség ránk. A zsákban húsz kiló csoki. Ne fesse fölöslegesen a falat!- Főnök, én megéheztem - mondja a második -, egy kis csokit, jó?- Eredj! - mondja a főnök a másodiknak, aztán Gizihez fordul. - Szóval csak ennyit nézel ki belőlem, anyukám? Hosszú, siralmas életet? Majd az lesz nektek. Vagy inkább rövid és siralmas?- A lánynak is? - szól közbe a második, miközben a csokit majszolja.- Annak is - vágja rá a főnök.- Készüljek? - kérdezi a harmadik a lapátot szorongatva.- Készülj! - mondja a főnök.- Utolsó kívánság nem lehetne - kérdezi Misi, miközben a második rabló egy újabb doboz csokit bontana ki, de legnagyobb csodálkozására az viszont nem csoki, hanem egy köteg pénz. Mélyebbre nyúl, az is pénz.- Teljesen fölösleges, elhagyatott vidéken vagyunk, ahol madár sincs; itt nem lehet kívánságokat teljesíteni - mondja a főnök.- De az enyémet lehet, hogy... - mondja Misi.- ...kérsz egy csokit főnök? - mondja a második a főnök mellett állva.- Adjál neki csokit, az jó lesz utolsó kívánságnak, hogy ne kelljen neki üres gyomorral... - mondja a főnök Misire mutatva a szivarral.- ...biztos nem kérsz, főnök? - lökdösi a második.- Ne csiripelj már! Tudod, mikor ettem én utoljára csokit? Húsvétkor, egy ekkora nagy tavalyi mikulást, puttonyostul.- De legalább a szeme a kívánja?! - mondja a második.- Egyen már főnök, én mennék, két napja nem fürödtem! - mondja a harmadik saját szagát érezve. 22
