Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám - Podmaniczky Szilárd: Macskaszemek (irodalmi forgatókönyv)
- Jól van, barátocskám, fölkelhet - mondja a földön fekvő és fújtató Misinek. - Misi - mondja meghökkenve az öreg.- Jól, majd jól - lihegi Misi.- Mondtam, hogy meg kell talpaltatni azt a cipőt, még a végén az életedbe kerül, hm!?, de csakis a végén, egy cipőtalp és huss, már nem is vagy - mondja az öreg. - Van, aki egy kesztyű miatt, vagy sál miatt, elég egy bő sapka, lecsúszik és kész a baj.- Nem látta, Fernandez bácsi...? - kérdezi Misi. Az öreg kérdően néz körül.- ...ott volt..., kell egy rokon - mondja Misi.- Misikém, hagyd ezt abba! Hozd el talpaltatni a cipőd! A testvéred, ha eddig nem jött, eztán se, ha húsz éve kiment Kanadába - mondja Fernandez bácsi.- Egy rokon se élhet rokon nélkül. És az én vagyok. Kanadában a Gizi anyja van, arra gondol, hogy ott van. Én meg azt gondolom, hogy az én rokonom itt van - veri kezével a betont Misi.- Honnan veszed, hogy a Gizinek van anyja? - mondja Fernandez bácsi.- Mindenkinek van. Mért pont kivételesen a Gizinek ne... Nekem is volt. Fiatal, de volt - mondja Misi a száját törölgetve. Fernandez bácsi a szája elé emeli a nyúlketrecet, megfújja, fölborzolja a nyu- lak szőrét:- Mint a madarak - mondja Fernandez bácsi. Misi már fut tovább. 23. jelenet A labdázós kisfiú egy vödrön ül az út és az árok közötti padkán. Egyik kezével eltakarja a szemét és közben számol:- Százhatvan, százhatvanegy, hatszáz. Ekkor lekapja a kezét a szeméről, de az út továbbra is üres marad. Újra befogja a szemét és számol:- Hatszázegy, hatszázkettő, hétszáz. Ismét lekapja a kezét a szeméről, de ettől az úton még változatlan a helyzet. Megismételi a számolást, ezúttal nyitott szemmel és sokkal lassabban:- Hét-száz-tíz, hét-száz-húsz, nyolc-száz. Az út, lejtő végén megjelenik egy biciklis, Gizi.- Tudtam - mondja a kisfiú -, a mai szám tehát a nyolcszáz. Gizi odaér a kisfiúhoz, megáll mellette.- Hát te mit csinálsz itt? - mondja Gizi.- Itt? - mondja a kisfiú. - Vége a focimeccsnek.- Haza nem kéne menni? - mondja Gizi.- Kikaptam. A te szabályaid szerint játszottunk, a Peti minden gólt hátulról rúgott. Az én kapum mögött volt egy fa, arról pattant vissza örökké. A Petié mögött nem volt fa. Huszonegy-tizenkettő. Csúfos - mondja a kisfiú.- Nem mondod komolyan, hogy ezért nem mégy haza? - mondja Gizi.- De, komolyan mondom - mondja a kisfiú.- Nem hiszem. Kezdjük ott, hogy szerintem te nyertél, mert a Peti kapuja mögött volt a fa - mondja Gizi. 15
