Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Sánta Gábor: Irodalmi kávéház Pesten és Budán (Kávéház az irodalomban - irodalom a kávéházban)
Hogy ez a lehetőleg ne következhessen be, mindenekelőtt célszerű lenne válaszolni arra a kérdésre, hogy nyolcvan-száz esztendővel ezelőtt elődeink - a feketekávén és a társalgáson túl - valójában miért is jártak kávéházba? A válasz röviden az, hogy információt szerezni, szebben mondva: tájékozódni. Ne felejtsük el, még sem rádió, sem televízió nem létezett, amelyekből az akkori ember a kül- és belpolitikában történtekkel, a várható időjárással, a tüzelő és a tej árának változásával, a bűnesetekkel, illetve a szórakozás lehetőségeivel otthonában is megismerkedhetett volna! Hát elment a törzshelyére, ahol csupán egyetlen kávé áráért nemcsak meleg, lámpafényes és kényelmes zugban tölthette el a korán sötétedő téli estéket a középosztály gyakran szegényes körülmények között élő budapestije, hanem még játszhatott is vagy filmet nézhetett, de mindenekelőtt: olvashatott. Szentes Éva és Hargittay Emil könyvéből idézem, hogy a főváros irodalmi kávéházaiban „a hazai újságok mellett a legtöbb helyen külföldi lapokat is járattak. A leghíresebbé talán mennyiségénél fogva a New- York hírlapállománya vált. A Harsányi testvérek idejében megtalálható volt itt minden nagy bel- és külföldi hírlap a New York Timestól a Neue Züricher Zeitungon át a párizsi Figaróig, a bécsi lapok teljes választéka, és mindehhez még vagy 400 vidéki újság. S hogy a kedvelt író és újságíró vendégek semmiben ne szenvedjenek hiányt, munkájukat segítendő, Harsányiék saját Pallas lexikonjukat is bevitték a kávéházba, de emellett rendelkezésre állt Budapest teljes lak- és címjegyzéke, Magyarország helységnévtára, a Tiszti címtár, a Pénzügyi kompassz és a Vasúti menetrend is. De megemlíthetjük itt az EMKE kávéházat is, melynek különleges szolgáltatásai közé tartozott egy gazdag kölcsönkönyvtár is”. Ágai Adolf pedig azt írta minderről a századfordulón, hogy „a párisi kávéházak nem vetnek súlyt az újságtartásra, holott minálunk a 40 filléres pikoló mellé 1000 korona árú hírlapot fogyasztunk el” Budapesten, melyre Márai Sándor úgy gondolt a francia fővárosban, mint „egy nagy, zenés kávéházra, ahol félelmesen okos és tájékozott emberek ülnek”. Talán éppen Kozma Andor Zenés kávéház című verse jutott eszébe, mely szerint: „A kávéházba be kell, hogy térjek. Hivalgó fény és zene behúznak, Meg az új száma a London News-nak. [■■■] Nincs szeri-száma revuenek, lapnak, Mit garmadába elejbém raknak - S életre mintha most mentenének, oly futva hozzák kis feketémet. ” Ezen idézetekben véleményem szerint minden benne van, amit a mai kávéház-tulajdono- soknak szem előtt kellene tartaniuk. Mindenekelőtt, hogy a kávé csupán ürügy arra, hogy az ember kávéházba menjen. Erről a századelő riportere, Pásztor Mihály azt írta egyik könyvében, hogy „az a pikoló feketekávé, amit ebéd után megiszik az ember, csak »kifogás« arra, hogy kávéházba menjünk. A kávéházba járásnak csak bevallott oka a feketekávé; igazi titkos ok pedig maga a kávéház”. Bár feketét otthon is tudna mindenki inni, ám ugyancsak szinte mindenki vágyódik a közös kávézás azon élvezetére, amelyet a hozzá hasonlók társasága szerezhet. Csakhogy ehhez „díszletek” kellenek, „hivalgó fény”, zene, kényelmes székek és persze „életmentő”, figyelmes kiszolgálás. Na, meg az újságok „garmadája”, amely - állítom, hogy még ma is - a legfőbb ürügy lenne ahhoz, hogy a nagyvárosok polgárai közül egyre többen téljenek be nap mint nap egy-egy kávéházba, hogy ebédidejük nagy részét, vagy a munkaidő utáni fél órát olvasgatással töltsék el. És ha már leültek, akkor fogyasztani is fognak, ebben biztos vagyok. Csak legyen hová és miért betérni. Ehhez azonban nemcsak az kellene, hogy a minimum középtávra berendezkedő kávés a mai fizetésekhez mért, ésszerű árakat állapítson meg, hanem az is, hogy - ha nem is több száz, de legalább két-három tucat - hírlapot és folyóiratot is átböngészhesse, vagy netán belenézhessen az Internetbe, ha ahhoz volna kedvem. Sőt, csapongó fantáziám még azt is el tudja képzelni, hogy némely kávéháznak az lenne a különlegessége, hogy válogatott, antikváriumokból összeállított és folyamatosan pótolt, kiegészített könyvtár szolgálná ki a törzsvendégek olvasásigényét. Néhány doboz sakk93
