Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám - Vörös István: A közlekedésről; A történelem védelmében; A feltámadás vidámsága (versek)
Vörös István A közlekedésről Ha az ember Rómában, Párizsban vagy New Yorkban jár, észrevesz a körülötte lévők arcán valami világvégi falusiasságot. Ez az egyetlen hely, ahol lehetséges lenni, innen nincs tovább. A közigazgatási határ, ami erről a térről persze nem látható, rögtön az üveghegyek lábánál húzódik, de a házak, ha jól figyelsz, itt is kacsalábon forognak. A metró rohanó földi sárkány, minden kéregető elvarázsolt királyfi. A levegőből manók sereglése hallatszik. Sárga bárkán kelnek át a Fifth Avenue-n, a turbános sofőr maga Kháron. Némi pénzért bármelyik irányba fuvaroz. A Kolosszeumot elfoglalják az etruszkok, az Eiffel- torony terpeszállásban a Szajna fölé lép. Onnan nincs tovább. Kíváncsiskodók másznak a vasrudakon, ez maga a feltámadás. Csak a taxis elégedetlenkedik, leparkol a rakparton, nézi a vizet, azt képzeli, hogy autók áradnak előtte, várja a piros lámpát, órákig türelmes. Mikor megpillantja a naplementét, elindul. Gyalog próbál átvágni a megállított víz felett. 43
