Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám - Balogh Tamás: Radvánszky Olivér a vonaton

- Tessék. Egészségedre.- Köszönöm. Hogy vagytok? Olivér már éppen vette a levegőt, hogy feleljen, amikor újabb hang szólalt meg az ajtóból:- Helló! De jó, hogy itt vagytok! Megjött Zsola, a Delirium Trémen’s alkotócsoport egyik jeles alapító tagja. Nagyon megörültek neki, hiszen több hónapja nem látták: zenét árult egy be­vásárlóközpontban, 160 kilométerre Bozóttól. Leült beszélgetni. Amikor Olivér azt kérdezte volna, hogy kerül oda ilyen hirtelen, értesítés nélkül, ismét csak hellózást hallott:-Helló! Helló! Újabb ismerősök jöttek, ketten-hárman. Leültek ők is beszélgetni, hozták az újabb köröket. Olivér sohasem tudott senkitől semmit kérdezni, mert mindig ugyanaz történt: valaki nagy örömujjongással megérkezett az asztalukhoz. A társaság egyre nőtt, ezért a csapos engedélyével összetoltak három asztalt, csak úgy fértek el. Olivér az egyik sarokra került, mellette olyan emberek, aki­ket látásból sem ismert; ők egymással beszélgettek. Kortyolta hát csendben a mindig-friss söröket, és hogy csináljon valamit, időnként rágyújtott. A nagy hangzavarban hallani vélte egy autóra szerelt hangosbeszélőből a hírt, misze­rint Radvánszky Olivér várja minden kedves ismerősét a Restiben. Persze, persze, gondolta és ivott még egy kortyot. Egy idő után már nem hiányzott neki a társalgás, nem akart senkitől sem­mit kérdezni, nem akart senkinek semmit mondani. A mindinkább sűrűsödő füstön keresztül Johannát nézte, aki ismét egyre kedvesebb lett szívének. Ott, annál az asztalnál ülve Olivér újra beleszeretett. Aztán megjelent egy kép a fe­jében, amitől merevedése lett. A kép egy újabbal folyatódott, az még eggyel és egy tovább: film lett belőle. Azt hitte, ha kikergeti fejéből az amúgy igencsak kedvére való belső-látványt, akkor erekciója is elmúlik. De nem. Csak állt a farka rendületlenül, hiába gondolta közben végig a magyar mássalhangzó­rendszert és Ady Endre verses köteteit időrendi sorrendben. Olivér kanos lett, nemcsak szerelmes. Közben már azok az ismerősei is megjöttek, akik hónapokkal, évekkel aze­lőtt meghaltak. Ott volt az az osztálytársa, aki szívbillentyű-elégtelenségben halt meg negyedikes korában, ott volt az az évfolyamtársa is, aki valami víru­sos betegségben hunyt el, ott volt az a lány, akit előttük ütött el egy részeg trabantos, és ott voltak apai nagyszülei és apai nagyapai dédanyja, mert csak őt ismerte a dédszülők közül. Azt, hogy Karinthy és Kosztolányi hogy került oda, nem értette. De Olivér csak egy emberrel szeretett volna beszélgetni. Azaz nem is beszél­getni, de még csak nem is beszélni. Csak egy szót akart mondani Johannának. Odanézett a lányra, fejével intett neki, hogy menjenek egy kicsit ki az utcá­ra. Johanna bólintott. Kimentek. Innen kezdve peregtek az események: egymásnak estek, vadul csókolták egymást, Olivér végigjártatta kezeit lány összes intim testrészén, újabb erogén zónákat keresett, és a csókolózást csak akkor hagyták abba, ami­kor Olivér végre ki akarta mondani azt az egy szót.-Sz... 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom