Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Sándor Iván: Vekerdi-napló 2.
Sándor Iván Vekerdi-napló 2.* A A. M. naplóm három fejezete is rövidebb Laci, mint amennyit Te írtál a szerzőjéről. Ezt csak azért említem meg, hogy viseld még el a folytatást. *** Legutóbb nem a barna zakód volt rajtad. Remélem, megvan még. Jó néhány éve ültünk egymás mellett egy programon. Teljesen egyforma volt a barna zakónk. Kabarészerzők egy jelenetet tudnak felépíteni arra, hogy két hölgy felfedezi egymáson a saját modelljét. Vetettem egy pillantást a zakódra, láttam, Te az enyémre. Nem szóltunk egy szót sem. Azt nem tudom, hogy másnak egyáltalán feltűnt-e. A Sorskérdések árnyékában című kötetedet így dedikáltad: „Sándor Ivánnak eszmei (és ruhái) azonosságunk jegyében, köszönettel a megható, szép fülszövegért! Laci” Nézzük csak a fülszöveget. Ez a leghosszabb szöveg, amit évtizedek alatt írtam Rólad: „Vekerdi egyike azon nagyon is keveseknek, aki a század egyik kiemelkedő írói művéről úgy tud beszélni, hogy a széles horizontú és analitikus megközelítést összekapcsolja a századvég évtizedeinek elemzésével. Vagyis elmondja, hogy szerinte mit jelentett és jelent Németh László életműve, és hozzáteszi - részben tanulva tőle, némely ponton vitatva ezt az életművet - mit gondol a Németh utáni nemzedékek nézőpontjából a kultúra, az irodalom, a társadalom újabb kérdéseiről. A tanulmányíró analitikus és az esszéíró személyes módszere egyesül Vekerdi kivételes megalapozottságú és erkölcsű megközelítéseiben. Németh munkásságában olyan gondolatokra irányítja a figyelmet, amelyek a XX. század szellemi folytonosságában nélkülözhetetlenek. Máshol, e vitatémákat nem megkerülve, érvényes válaszokat talál az egész kultúránkra kiható kérdések tisztázása közben. Vekerdi üde és szomorú, meghitt és vitriolos stílusa rendkívül koherens mindezen kérdések tálalására. Óriási tudásanyagot hömpölyögtetnek írásai, makulátlan etikai fénnyel járják át, világítják meg a felvetett problémákat, akkor is, amikor vitákban üzen, vagy akár ő maga inspirál konklúzióival vitákat.” *** Nem hallottalak még megszólalni úgy, nem olvastam még az írásaidat úgy, hogy általad becsült személyről szólva-írva is, ne tértél volna ki arra, hogy mi A Napló első része az Új Forrás júniusi számában, zárófejezete a Tiszatáj júliusi számában jelent meg. 97
