Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 7-8. szám - Csató Károly: Egy utolsó szociográfia felé

Szóládot, Kőröshegyet, Somogy megyét, mert az apja és a nagybátyja is szerepel a Somogy megyei Fehér Könyvben ellenforradalmi tetteivel;

s tanulmányait Debrecenben, Sárospatakon vagy Pápán kell folytatnia, olyanok segítségével, akik a család múltját nem firtatják; ugyanis ezekben a városokban élnek és tanítanak még olyan protestáns szellemiségű tanárok, akik fogadott árvájukként egyengethetnék útját az érettségiig, amit ha megszerzett, utána már minden lehetséges, attól kezdve a sorsát már a képességei és kitartása határozza meg;

s a Kegyelmes Úrral, valamint az őt gondozó menyével, a Méltóságos Asszonnyal 1960 és 1961 nyarán is legalább nyolc-tíz alkalommal folytatott magisztrális párbeszédek - a tanító és a tanítvány viszonyában az első instancia szellemi fölénye - a Gondviselő jóvoltából úgy konverzionálódtak a helyi viszonyokhoz kapcsoltan soksok jelentékelennek tűnő apró-cseprő ügyben, hogy annak végeredménye az lett, hogy 1962 augusztusának utolsó napján, egy gyönyörű hajnali órán, Szóládon, a Szárszói út 5. számú ház előtt megállt egy lovaskocsi, és Papp Lajos bekiáltott, hogy „Bözsi, gyertek!”;

hát itt a másolat egy felsorolásról, mint

meghaladott liturgikus paradigma, mely a monológ csendjét oldja vissza örökké: félix culpa...

Kiss István nagytiszteletű úr, Szólád község református lelkipásztora, valamikor az 1940-es években a Csurgói Református Gimnáziumban tanított volt, mint fiatal teológus, s akinek volt egy kazsoki tanítványa, bizonyos Pál Endre, akit szüleivel a háború alatt (menekültek) beszállásoltattak Szóládon az orosz csapatok elől;

Pál Endre pedig a „fényes szellők” balmeleg illúzióinak áramlatain, mint csontig szegény parasztfiú, egyetemre küldetett, s lett belőle Pápa városában középiskolai tanár, majd a forradalom megtorlását követő Csermanek/Kádár-féle fekete hordóműves konszolidáció idején a Makarenko Középiskolai Fiúkollégium igazgatója;

s volt valaha a szóládi általános iskola igazgatója Szakáll József, aki nem szakasztottá, csak fedte a dunántúli protestáns Athénhoz Őt kötő emberi, erkölcsi, szellemi gyökereit, s akinek az Ő leghatározottabb akaratára nem lett a fiúból a nagylelkű bibliai József - a hivatalosan Názáreti Jézusnak nevezett mezítlábas vándorrabbi - az Emberfia [bar nas(a)], a felkent (Krisztosz), a Megváltó („goél”) szentséges szent alázatú nevelőapja - mindenkor közmegbecsülésnek örvendő ács szakmáját tanuló

inas;

hanem pápai diák lett a Jókai Mór nevét viselő közgazdaság szakközépiskolában (a hajdani felső kereskedelmiben), ahol egy dr. Szakáll Sándor nevű tudós történész (magister, szellemi-érzelmi kiteljesedést szüntelen ösztönző példakép) tanította históriára, és a hozzá kapcsolható mindennemű bölcseletre;

s lett „szecska” (elsős tanuló), apró darabokra vágott száraz kukoricaszár - amit a marhákkal etetnek - a társadalom perifériájáról begyűjtött gyermektömegekből majdan vakhitű dolgozó tömegeket gyúró-gyártó szovjet pedagógiai zsenijéről - Makarenkóról elnevezett középiskolai fiúkollégium lakója (s itt ne feledkezzünk meg Pál Endre igazgatóságáról, mint tényként kezelendő, kölcsönösen elfogadható premisszáról);

s amennyiben a logikai pozitivizmus nagy, kognitivista bajnokának, neve alapján a félig magyar Jerry Fodornak, a mentális reprezentációk mibenlétéről folyó globális vitában a tekintetben igaza lehet, hogy a propozicionális attitűdök, amelyek a viselkedést okozzák és egymással interakcióba lépnek, a mentális állapotok formájában valóban léteznek - s ezek az állapotok szemantikailag is értékelhetők - akkor va84