Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Kovács András Ferenc: Hét kis etűd gyerekeknek (Világjáró Malacka; Március, április, ó!; Terelgető, legeltető; Szüreti ének; Bálványos; Betlehemes; Téli éjszakák)
Szüreti ének Ősszel a hegy leve csurran, a nyári öröm tovasurran: távol a dús aratás, dörmög a lusta darázs. Zümmög a tájban az ének, dongnak a mustra méhek, száll lugasokban a dal: fújja, ki még fiatal! Röpteti büszke legényke, az apraja-nagyja, serényje: zengik a kisgyerekek, s pár öreg is nyekereg. Fújja leányka, menyecske! Megugrik a kertben a kecske: táncra kel, egyre mekeg, s boldog, amíg bereked. Hegy leve, vére kicsordul, a pincék sarka csikordul: ajtajuk úgy nyikorog, mint mikor eb vicsorog... Sírnak a görbe gerezdek, présben a könnyet eresztett fürtök ezer szeme sír: gyűl levelükre a pír... Hull a falomb, fogy az ének: múlnak az ifjak, a vének! Némul a dal, fogy a fény: forrhat a bor s a remény! Fagy jön, az éj dere ver meg, az ágra ma zúzmara dermed. Búsul a tőke... Csupasz szélbe vonít a kuvasz. Ködben a hegy leve csordul: a föld már tél fele fordul... Ószül az ég: havazik, s álmodozik tavaszig. Bálványos Tél van. Az égbolt márványos. Vár a magasban Bálványos vára ködökban álmodván... Vár a bogár is a fák odván. Vár a tavaszra az ábrándos vén hegyek álma s Bálványos. Hó hull... Egy angyal Altorján lépdel a lengő lajtorján... Betlehemes Ejha, itt van, itt karácsony! Jön, benéz kopott farácson, s fényesedni kezd a pajta! Már elég a gyáva gyászból, tündökölhet árva jászol - Isten is, ha úgy akarja. 63
