Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7-8. szám - Zelei Miklós: Nászéjszakát veszünk (hangjáték két felvonásban)
ÁRUS 4.: - Pisztoly, géppisztoly. Ha meguntad az agyát, a hülye dumáját, iktasd ki. Gránát, téenté, kés, boxer. ÉVCSI: - Telefon! Dámcsi, kapásod van. DÁMCSI: - Ja, a miénk csöng? ÉVCSI: - Ott a Gézus! DÁMCSI: - Lépjünk le. Haló! Kicsoda? A Gézus vagy? ÉVCSI: - Bazmeg, de szívás. GÉZUS: - Bizony, a Gézus vagyok. Isten hozott benneteket a placcon. Már azt hittem köszönés nélkül akartok elmenni mellettem. DÁMCSI: - Mért, hol vagy? GÉZUS: - Huhú, kukucs, hol vagyok? ÉVCSI: - Jé, csak most vettünk észre. DÁMCSI: - Hát te meg mi a francot csinálsz itt? GÉZUS: - Mindjárt itt lesz a főnök is. ÉVCSI: - Főnök? Kicsoda? GÉZUS: - Neki dolgozom. ÉVCSI: - Kinek? GÉZUS: - Forogsz a sminkedben, hogy mindjárt kigyulladsz. DÁMCSI: - Mért, kinek? GÉZUS: - Csoportvezető vagyok. Főnök. Nézd, attól addig. Ott is főnök vagyok, ahova ti jöttök. DÁMCSI: - Hogy? GÉZUS: - A rendőrök a Nevada előtt elengedtek. Azt mondták, hogy menjek a fenébe, nem tudják raktározni a rengeteg adóst. ÉyCSI: - Gézus, verseny volt! DÁMCSI: - És minden versenynek van vesztese. GÉZUS: - Remélem. Aztán jött a főnök, és fölvett. Azt mondta, pont egy ilyen alak kell neki. Beajánlottam Popsykát is. Őt is elzavarták a zsaruk, és szegény árva gyerek ott állt céltalanul az utcán, gondoltam, megérdemli, hogy a hóna alá nyúljak, és fölléptessem. DÁMCSI: - Véresen simli. ÉVCSI: - Színésznő lett? GÉZUS: - Inkább táncol, meg egyebek, viszont nagyon sokat keres, mert ez kurva nagy üzlet, sokkal nagyobb, mint amiben eddig utaztam. Úgyhogy most én parancsolok itt. Mostanában, Dámcsika és Évcsike, sose tudhatjuk, hogy a következő menetben kinek a fenekét fogjuk bámulni a fejünk fölött. Áz események olyan gyorsak, hogy holnap tudod meg, kik voltak már tegnap főszereplők. Piros szmokingban jön Drakulin, az élet hercege, az éjszaka császára, aki mellett elmegy, az elhallgat, még egy táiskamagnó is, mindenki hátrébb lép egy kicsit. GÉZUS:-Meg is jött! DÁMCSI: - Kicsoda? GÉZUS: - Drakulin úr, a főnököm. ÉVCSI: - Nekünk köszönheted a pozíciódat! GÉZUS: - Tiszteletem, direktor úr. Késett a hölgy és az úr. DRAKULIN: - Nagyon szomorú. ÉVCSI: - Egy kicsit minden úgy elhúzódott... GÉZUS: - Ez tényleg így volt. DÁMCSI: - De már itt realizálódunk. Az igazgató úr irodája? GÉZUS: - Az igazgatói iroda? DRAKULIN: - Ott van, ahol én. Itt minden az én irodám. Ha nem vagyok itt, akkor is. Ezek a csodálatos hölgyek pedig irodám egzotikus növényei, húsevő virágok. 27
