Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Cs. Gyímesi Éva: Késői modernitás (Kisebbségek a globalizáció sodrában)

nált szakirodalom ad okot a reménységre. „Amit hiszünk, gyakran meghatározza, amit látunk. így a valóságra vonatkozó hitek olykor sokkal nagyobb szerepet játszanak magánál a valóságnál az emberi társadalmak fejlődésé- nek alakításában.” - írja Korten.

Ha a Föld természeti erőforrásainak ún. Cowboy-modelb' szerinti kihasználása, kizsákmányolása valóban felváltható az „űrhajós-modell” természeti-gazdasági értelemben takarékos életfenntartó létvitelével, akkor régiónkban is, ahol ennek a környezetpusztító gazdasági rendszernek még nem igazán volt ideje rombolni, meg tudjuk talán akadályozni a - Nyugatot ma már sokkal jobban fenyegető' - pazarló, szennyező', környezetpusztító folyamatokat. Javunkra fordítva például azt, ami eddig a hátrányunk volt: a premodernitás elemeit.

Csakhogy erre máris fel kellene készülni. Ha az értelmiség végre szóhoz jutna az átpolitizált médiában, hogy a hurráoptimista és olykor feleló'tlen integrációs diskurzus mellett rákérdezzen arra, hogyan szolgálja az egyes emberek boldogulását ez az újabb ideológia, mely ezúttal globálisan, de ismét a gazdasági, tudományos, technikai csodákkal akar bennünket — más, leginkább spirituális értékek feláldozása árán — „közösségileg” boldogítani, vajon elébe kerülhetünk-e a minden egyes személyt és kisközösséget, a kisebbségeket is elsodró negatív folyamatokank?

Döbbentsük rá végre a hit és a szó hatalmával az embert, hogy evilági értékeink közt nincs nagyobb érték, mint a személyes élet maga. Mindenki egyszeri, megismételhetelen élete. O, Te, Én vagyunk a legfontosabbak, s nem pusztán arctalan szolgái — ismét csak szolgái, eszközei! — egy átláthatatlan, világméretű akaratnak.

E személyes értéktudat eró'sbítése — véleményem szerint — a mai pedagógia legfontosabb feladata. A felszabadító személyiségnevelés. Ha minden egyes iskola abban a hitben nevelne fel, hogy Te is „imago Dei” vagy, hogy a Te legfontosabb feladatod személyes talentumaid kibontakoztatása ott, ahova Isten rendelt, s azok javára, akik között élsz, biztosítva látnám nem csupán az egyes emberek, de egész közösségünk jövőjét is.

Mert hiszem, hogy életünk egyismeretlenes egyenlet, amelyben az a és a b az Istentől kapott tér és idő, s a Te életed, az x, „megoldása” csakis ezek közt az adottságok között lehetséges. Nem az a kunszt, ha megszökünk a feladat elől.

Hiszek a helyi identitástudat megerősítésének lehetőségeiben is. S ha meg akarunk maradni, ez elengedhetetlen. Ha kisebbségi helyzetünkben a lokális közösségek — rátermett önkormányzatokkal az élen — külön-külön is berendezkednének arra, hogy ne „növekedés” —, hanem ember- vagy életorientált — ha úgy tetszik: űrhajós - településpolitikát folytassanak, visszautasítva ezzel az államok fölött is gyarmatosítva terjeszkedő gazdasági érdekek érvényesítését, s ha régióink alulról építkezve, szabad döntések révén integrálódhatnának, ha akarnak, ez lenne az egyedül elfogadható, emberi és nemzeti értelemben egyaránt megtartó megoldás mindannyiunk számára. * 11

12 Korten, David C. Getting to the 21s1 Century.

11 Boulding, Kenneth E.: The Economics of the Coming Spaceship Earth. In: Henry Jarrett (ed.) Environmental Quality in a Grownin Economy. Baltimore: The Johns Hopkins University Press 1908. pp.3-14. Idézik Korten a Getting to the 21st Century című munkájában.

45