Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Gosztonyi Péter: „Midőn hazáját rabbilincs fenyíti” (A Magyar Honvédség 150 éve) II. rész
verte, szervezett erő nincs körzetében, pár nap alatt bevonulhat Debrecenbe és ott fegyveres erővel „a pártütés eme fészkét hatalmamba kerítem...” Nem így történt. A magyar „lázadók” - élükön Kossuth Lajossal - tovább is hűek maradtak a szabadság ügyéhez. Kitartásukat, erejüket megsokszorozta a Magyar Királyság ellen hozott új bécsi politikai sakkhúzás. Március 4-én ugyanis Olmützben a császár új alkotmány kibocsátásával lepte meg birodalma alattvalóit. Az új alkotmány politikai és területi tekintetben egyaránt a bécsi hatalom teljes központosításának elvét volt hivatva megvalósítani, és súlyos csapás volt Magyarország számára. Államjogi vonatkozásban ugyanis a Magyar Királyság ettől kezdve a Habsburg Birodalom egyik koronatartománya lett és így a birodalmon belül 1848-ig élvezett (látszólagos) önállóságát elvesztette. Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, Erdély külön tartományok lettek. Sőt, Magyarország déli területeiből Bécs egy új koronatartományt alakított ki: a Szerb Vajdaságot. De Bécsre is rájárt ezzel az új alkotmánnyal a rúd. A Duna-medencei nemzetiségiek nem így képzelték el - 1848-ban a kamarilla által beígért - függetlenségüket. A császári hadsereg is új ellenfeleket kapott: 1849 március végén Itáliában offenzívába kezdtek a szárdok és Novaránál Karoly Albert főherceg seregét csúfosan megverték. Bécs kétfrontos háború viselésére kényszerült. 1849 márciusa zűrzavarokkal teli időszaka volt a szabadságáért küzdő Magyarországnak. A magyar végeken a nemzetiségiek Bécs által támogatott felkelői helyi győzelmeket arattak. Időközben Görgey ráncba szedte a rábízott honvéd fősereget és március 19-én támadást kísérelt meg Tiszafüred térségében, ami azonban kudarcba fulladt. A részben demoralizált csapatokat a Tisza mögé kellett visszavonni. A hó végén Vetter Antal altábornagy lemondott eddigi főparancsnoki tisztségéről és Kossuth- rátermettebb katonát nem találva - Görgey Arhurt bízta meg e tisztség betöltésével. A generális igent mondott: Egerben Klapka Györggyel napok alatt kidolgozták a honvédsereg ellentámadásának, a tavaszi hadjáratnak tervét. A diadalmas tavaszi hadjárat - így tanultuk az iskolában - április 4-én vette kezdetét. A csaták során számos krízissel kellett a három hadtestből álló magyar főseregnek megküzdeni. A vért és verejtéket az isaszegi nagy győzelem - április 6-a - hozta. Az eddig verhetetlennek tűnő Windisch-Grätz csapatait a honvédsereg nemcsak megverte, de fejveszett menekülésre is késztette. A császári tábornagy Pestig hátrált. Gödöllőn Görgey, Kossuth és Klapka ezredes már a hadjárat második szakaszának célját jelölték meg: Komárom várának felmentését. Április 10-én Damjanich kézitusával birtokába kerítette Vácot, Windisch-Grätz erre kiürítette Pestet. De az evakuálást már más császári generális vitte véghez. Windisch-Grätz kegyvesztett lett a bécsi udvarnál. Leváltották, helyére báró Ludwig von Weiden tábornagy került. O lett április 12-től a Magyarország területén működő császári csapatok főparancsnoka. Az áprilisi szél csupa jó híreket hordott Debrecenbe. Selmecbánya az erdélyi határőr- vidék és Pest a magyar csapatok kezére került. Hosszabb, heves vita után Debrecenben- a csataterekről érkező győzelmi jelentések befolyására - április 14-én az Országgyűlés „népgyűléssé” való átminősítésével egyidejűleg - a küldöttek egyhangúan kimondták a Habsburg ház trónfosztását. Magyarország államformája megmarad ugyan királyságnak, de az állam élére mint „kormányzó-elnök”, Kossuth Lajos került. Öt nappal később, a Kossuth vezetése alatt megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot az Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. Szép, ihletett órája volt ez a magyar történelemnek. De - mint annyiszor hazánk zord történelmében - politikailag elhibázott, délibábos reményekkel teli határozat ez. Kossuth és a mellette kiálló politikusok úgy gondolták, hogy egy ilyen függetlenségi manifesztum Magyarország mellé állítja a „művelt” Nyugat kormányait, vagy azok egy részét. A hazánkra nehezedő külpolitikai helyzetet szinte nem is mérlegelték - legalábbis e sorok írója ezt így 59
