Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 6. szám - Pünkösti Árpád: „Nem erről volt szó” (Rákosiék 1953-as moszkvai raportja)
és tehetséges elvtársat” (Hruscsov ugyanitt korábban: „Farkas egy századot nem tud elvezetni.”) küldjék egy-két évre a Szovjetunióba vezérkari akadémiára. A honvédelmi miniszter Bata István, „vagy más elvtárs” is lehetne. (Rákosiék annyira beijedtek, hogy elfogadták miniszternek a csak repülő kalauzként emlegetett légvédelmi parancsnokot, akinek képessége, képzettsége előző beosztásához is kevés volt.18) Malenkovék kikötötték, hogy a Központi Vezetőség ülésén Rákosi és Nagy Imre legyen az előadó. Végül Malenkov és Berija árulás gyanújába keverte Rákosit. Szerintük az amerikai követ egy fogadáson javasolta a magyar külügyminiszternek, hogy a kormány egyik tagja, esetleg maga Rákosi és Eisenhower elnök tisztázza a két ország közti vitás kérdéseket. Rákosi azt mondta: nem tudta, hogy ő, meg Eisenhower is szóba került - ami nem is hihető -, különben pedig azonnal értesítette Kiszeljov szovjet nagykövetet. De nem tájékoztatta a pártvezetést! - s ilyen módszerekkel „el lehet veszíteni Magyarországot”. Berija a Péter Gábor-ügyben ismét a makacs Rákosi szemére vetette, hogy a szovjet felülvizsgálókat megpróbálta kioktatni a teendőkről. (Péteréket végül mégis elítélték - Berija letartóztatása után - PA.) RM: „Jellemző, hogy milyen volt a szovjet elvtársak beállítottsága velem szemben. Mikor azt mondottam, hogy a Minisztertanács elnökének a cseréjét megfelelő módon elő kell készíteni, nehogy emiatt valami zavar keletkezzen. Valóságos vihar támadt ellenem. Még mindig azt hiszi, hogy a leváltása valami nagy esemény! Milyen javíthatatlan! - s hasonló megjegyzések röpködtek felém.” Malenkov azzal a biztatással bocsátotta az útjukra őket, hogy lesz erejük a hibák kijavítására. Hegedűs András szerint, amint jöttek ki a teremből, Nagy Imre előre akarta engedni Rákosit, de ő szinte előre taszította Nagyot: „Menj csak, Imre, te vagy már a vezető!” Cinikus megjegyzéséből és abból a tévedésből, hogy akkor Moszkvában Malenkov miniszterelnök a pártban is elsőnek számított, máig tartja magát az a nézet, hogy Magyarországon Nagy Imre lett az első ember. Ez közvetve igaz: Sztálin halála után a Szovjetunióban és Magyarországon is a miniszterelnök az új politika meghatározó alakja, ám Malenkov esetében Hruscsowal (átmeneti) egyetértésben, Nagy Imre esetében Rákosi ellenében. Nagy elsőségéről szóló hiedelmet erősítette, hogy korábban RM úgy gondolta, hogy a miniszterelnöki posztot választja (ha RM lett volna a kormányfő, az 1954 februári kongresszuson választották volna meg a párt új vezetését). Erősítette a szóban forgó hiedelmet a Rákosi-kultusz furcsaságoktól sem mentes visszaszorítása. Fényképe alig szerepelt a sajtóban, a nemzeti ünnepeken ő egy ideig nem küldött és kapott névre szóló táviratokat, Nagy Imre (Dobi és a külügyminiszter Boldoczki) viszont igen. (RM távirati „beceneve” jó darabig MDP KV volt.) Azonban nincs olyan magyar pártdokumentum vagy újságcikk, amiben Nagy Imrét előbb említették volna, mint Rákosit. így a későbbi miniszterelnök legfeljebb a tanácskozó terem ajtaján jött ki elsőként, de RM regnálásáig sosem volt első, és nem is viselkedett úgy, bár maga RM sem mert a régi módon vezérked'* PIL 290 f. 164. (Tóth Lajos Batáról) " Hegedűs András: Elet egy eszme árnyékában. 221. old. Üdvözlő táviratok: ünnepi újságok, pl.: Szabad Nép 1953. november 6. vagy 1954. április 5. Ki az első: Urbán Károly: Nagy Imre és G. M. Malenkov két miniszterelnök Sztálin után. Múltunk, 1996. 1. RM a kormányfő: 54/246. Titkárság, 1953. június 3. 51
