Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Varga Zoltán: „Az én kölköm, az én folytatásom”

csapoltatva meg a Föld vérét, a fekete aranyat, tengeröblöket szennyezve, élettelenít- ve el, lazacostul, heringestől, fókástul, delfinestül, bálnástul, sirályostul, albatroszostul, vadban gazdag erdőrészeket, bolygónk utolsó természeti népeit, nemcsak Amazónia indiánjait, hanem legközelebbi nyelvrokonainkat, szegény chantikat és manysikat is megfosztva életterüktől. Miközben az elektromos autó (a klasszikussal azonos hatásfokú) éppúgy nem akar megszületni, mint a fúziós energia, egyes hozzáértők szerint soha nem is fog. Miközben a hasadóanyagok működtette atomerőmű Csernobil óta pánik tárgya lett - úgy tűnik, csak részben joggal, hiszen meghibásodás esetén káros csupán, míg a klasszikus hőerőmű hibátlanul működve is ontja a füstöt, termeli a szavas esőket, hogy az üvegházhatást kiváltó széndioxidról ne is beszéljünk. De talán a szél- és napenergiáról se nagyon, ami ugyan szép és jó, mérhetetlen mennyiségű, de nehezen megfogható, gyakorlatilag kevés, na meg a megújuló energiaforrásokról se nagyon, mert az meg az élelmiszer-termelés elől venné el a termőföldet, amelynek érdekében esőerdő-szerte sikonganak a motorfűrészek, egyebek mellett az ember legközelebbi rokonait, az emberszabásúakat is pusztulásra ítélve. Eltűnnek a gorillák a ködben, el a csimpánzok az ember árnyékából is, erdejüktől megfosztott hordáik máris honfoglaló háborúkat indítanak egyelőre még háborítatlan lakhelyű fajtársaik ellen, füsttől haldokló orángutánok menekülnek a borneói égő erdőkből a falvakba, ahol aztán (bár nevük erdei embert jelent) könyörtelenül lemészárolják őket, legjobb esetben is csak kölykeik kerülnek jó pénzért állatkertekbe. Tulajdonképpen kései folytatásaként egy rég lejátszódott folyamatnak. Hiszen a mai embernek voltak valaha közelebbi rokonai is. Éppen csak a Homo nemzetség egyik faja alighanem azért válhatott sapiensszé, azaz önmaga adományozta nevén bölccsé, mert sikeresen irtotta ki a fejlődésben mögötte többé-kevésbé lemaradó egyéb hominidákat. Attól félek, annyira bölccsé mégsem válva, hogy a fentebb vázolt folyamatnak, s így önmaga pusztulásának sikeresen útját állhassa.

Mindenekelőtt önmaga túlburjánzásának mérséklésével. Megállításával, sőt csökkentésével. Nem is csupán azért, hogy éhen ne vesszünk.

Hanem mert kipusztul a szibériai tigris, meg a szumátrai, India földjén se sok lehet a lassan egymilliárdnyi népesség mellett ebből a királyi fenevadból, amely olykor ugyan az emberre is rákap, ámde létszámára való tekintettel elenyésző veszteséget okozva, illetve „hasznot” hajtva. És hát a világ nélküle is szegényebb lesz, eltűnésével is fogyatkozik a „Teremtés esztétikája”. „Veszélyes”, „káros”, vagy csupán „haszontalan” állatfajok eltűnésével is tehát, emiatt is lenne jó földtekénk túlnyomóan túlnépesedő tájain ingyen osztogatni az egyelőre méregdrága Viagrát, hátha képes lenne kiszorítani a porrá őrölt orrszarvútülköt vagy a tigrisherét, mellékelve hozzá mindjárt a megfelelő mennyiségű óvszert, na meg a fogamzásgátlás minden lehetséges eszközét, jobb megoldás híján felkínálva az abortuszt is, nem riadva vissza a sterilizálástól sem, természetesen olyan varázsige kíséretében, amely képes lehetne az adott társadalmak-kultúrák értékrendjét egy csapásra megváltoztatni..

Mivel bolygónk túlnépesedése kapcsán erről is szó van: a szépségvesztésről, az el- szürkülés veszedelméről. Meg persze a szabadság fogyásáról, hiszen szűkösen szoron- gani aligha az egy főre jutó szabadság mennyiségét növeli, márpedig ez nem kevesek szemében lehet fontosabb a korlátlan nemzés-szülés szabadságánál. Az életminőség fenyegetettségéről is tehát, aminek féltése talán mégsem egészen azonos a kényelem- szeretettel, hiszen akár a kreativitást, az alkotói önmegvalósítást is jelentheti, ami végeredményben közösségi, altruista indítékból is fakadhat, és ami, kellő tehetség mellett, alkalmasint akkor is jogos igény lehet, ha valaki nőneműként bizonyos dolgokat fontosabbnak tart a gyermekszülésnél. Ámbár, hogy a többséget, a tömegembert, alapjában véve nem ez motiválja, hanem a jóléti-fogyasztói társadalom komform- káprázata, az mindenképpen természetes, szükségtelen is rá tovább szót vesztegetni.

84