Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Nino Nikolov: Mellesleg; Marin Georgiev: ítélet; Szerelem; Petar Alipiev: Kaliakra; Későősz; Déli szellő; Nino Nikolov: Nagy László emlékére; Az én Balkánom; Marin Georgiev: Halotti tor; Vízimalom - Utassy József és Kiss Benedek műfordításai
Vízimalom Toncso Zsecsevnek Hozzá minden út bekanyarul, folyó mellett fekszik, fűzek közepette, bodza, bogáncs, csalán veszi körül... Kutya vonít - futkosna, s meg van kötve. Fentebb a domb - zöldekkel hímezett. Oldalt meg csordogál a vízár szerte, Csobog, locsog, zubog, csupa hab, és el-eltűnik, nyomtalanul szinte. Szem után szem fut -csorog a liszt a garatból. A sok kerék egyre forog, de zúdul a búza újból, végtelenül, mint csillagos ég. Őröl, csak őröl a malomkerék. Roppan szét, pattog a sok szem-csillag, de a kő nem kegyelmez, csikordul, ugat, sikong, basszusban kiált, majd síphangba fordul. S ömlik egyre a liszt, a liszt. Éjjel meg dagad a teknőkben a tészta, s eggyé-gyúrják, mint soha senki élő testet: századok, ezredek, évmilliárdok óta vagy férfi, vagy nő - férfi és nő az emberi nemzet. Szem szem után fut - csorog a liszt a garatból. A sok kerék egyre forog, de zúdul a búza újból, végtelenül, mint csillagos ég. Őröl, csak őröl a malomkerék. A homlokdomborulat, az ajakvonalak, a bőr, a haj, a szem színének árnyalata: fel-feltűnnek, el-eltűnnek, de valami mindig marad, nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra, valami belőlünk mindig visszamarad. A körtefa lombjai között fütyörész a szél. A holdsarló új gabonát arat a hombárokba. S az éjszakában valaki teknőjében kel az új kenyér. Kiss Benedek fordításai 33
