Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 5. szám - Nino Nikolov: Mellesleg; Marin Georgiev: ítélet; Szerelem; Petar Alipiev: Kaliakra; Későősz; Déli szellő; Nino Nikolov: Nagy László emlékére; Az én Balkánom; Marin Georgiev: Halotti tor; Vízimalom - Utassy József és Kiss Benedek műfordításai
Nino Nikolov Nagy László emlékére Laci, Laci, barátom, úgy hiányzol, hogyan történt ez ily korán veled? Dolgos napok futnak a láthatáron. Markukba köpnek szorgos reggelek. Hallatlan oly jó földművesnél, mint te, hogy abbahagyja, mit kezdett elébb. És vajon csillagtalan henyélésbe torkollik derűs álmod, s ott elég? S vajon a gondtalanság örökléte megnyugvással tölti el porodat? Lesz-e utánad még, ki úgy becézze - bár tőlük rokkant meg - a lovakat? Mámortól ráncos virradatba érten ki mondja majd, míg tódul ki a füst: A madarak jót búboltak az éjjel, azért oly csodás most az énekük. Laci! Laci! Barátom, mért nem vártál! Még mennyi munka félbe-szerbe áll! Fáj, hogy mikor épp napodra találtál, akkor fedett el az örök homály. Az én Balkánom- részlet Lázadás-fészek, te! Bölcsője betyároknak. Apáink oltalma, partizán-sátor. Balkánom, Hrszito Botev mikor leroskadt, utolsó perceit őrzöd-e még, Balkánom? Ki lőtte ki azt az álnok golyót? Leshelyéről ki lőtt a vezér felmagasodó hátába? Vére - hallod-e? - gyöngyözik, mindújra feltör. S balladákat terem, nem kanyarul ódákba.
