Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Kuzebaj, Gerd: Gyere; Nyári este; Énekeim; Ha még fiatalon; Hiába múlnak, hiába – versek

alszunk, eszünk, iszunk, mintha sírveremben várnák, hogy valaki végre elföldeljen.

Kicsi korunktól szolgává nyomorítanak, már a bölcsőben is koldulni tanítnak.

Féreggé öregszünk, hullarészegségben döglünk a kert alá, kivert kutyaképpen.

Úgy kell nekünk, senkiknek, rongyoknak, akikre öröktől fogva ránk taposnak.

Gyűlölni nem tudjuk az ellenséget se, szabadságra mi nem, nem vagyunk teremtve.

Akármibe kezdünk, mindent abbahagyunk, ha föllázadunk is, elröstelljük magunk.

Ellenségünk megsajnáljuk, étellel-itallal és hellyel kínáljuk.

Haragot hosszasan nem tudunk tartani, ellenségeinken bősz bosszút állani, úgy teszünk, ha látjuk, mintha ott se volna, és állunk négykézláb, hogyha parancsolja.

Jó nekünk a gödör, akár a bogárnak, odébbállunk, mikor munkával kínálnak.

Vértelen giliszták, azok vagyunk, férgek, amikor akarnak reánk akkor lépnek.

Még anyatejjel, még csecsemőkorba, szabadságra szokni akkor kellett volna, s mikor az értelem benned már-már éled, tudni, ki barátod s ki az ellenséged.

Anyatej helyett is inkább vodkát adtak, imádkozni cifra templomba hordoztak, hétéves korunkban szántásra-vetésre tanítottak dézsma s adófizetésre.

így hát éldegélünk békén, elmúlóban, telnek esztendőink hiábavalóan.

Templomba is járunk, hogy Isten segítse, áldást kérünk áldott ellenségeinkre.

Kányádi Sándor fordításai