Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 5. szám - Bogdán László: Elégia Balassi Bálintért (vers)

Tűnik a nap. Hull nagy éji tóba.

Velünk is így lesz! Nincs hajóhadunk, hogy elsüllyedjen. Szikkasztó, kopár pusztaság hazánk. Itt árválkodunk. Démon riogat. Vadon és mocsár.

VI.

Elvész az ország. Balassi aludj! Mindenképp elvész. Meg nem mentheted. Remélj és szeress. Merj. Akarj. Aludj.

Itt ólálkodik, rád vár végzeted golyó képében. Meg nem menthet semmi. Pusztulás kerít. El már nem ereszt. Nincs menedék. Aludj, aludj Balassi! Fejed fölött, lásd, alszik a kereszt.

Aludj Balassi! Rejtsd álomba orcád. Alszik a róna. A csonka berek.

Alszik a három részre szakadt ország, őslakók, hódítók, idegenek.

Aludj Balassi! Mást mit is tehetnél ?

Az Istenhez raportra nem mehetsz.

Mit is mondhatnál, ha mégis mehetnél? Aludj és álmodj! Mást úgysem tehetsz. Köd kél. Mocsárban démon ébredez. Felsír az őszben a tárogató.

Nesz kél az éjben. Mondd miféle nesz? Egymásba tűnik álom és való.

Egy lesz az ország? És nem lesz halál? Nem tántorog ki népe? Itt marad?

Aludj, Balassi! A jövő rádtalál.

Megőriz a vers. Ritmus, rím, szavak. Urad az álom. Soha nem hagy el. Borotvagyors szerep: megmaradni!... Bármi is történt. Élni, írni kell!

Az eső tánca ez! Aludj, Balassi!

1998. október 13-14.