Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Dankó Imre: Honismereti olvasókönyv, Baja tudós tanára

mányos kereskedelmi színtereiről, a piacokról és vásárokról tudhatunk meg a feltétlenül tudandókon túl jóval többet.

A harmadik fejezet Ember és művészet összefoglaló nagy cím alatt három alfejezet- be soroltan ismerhetjük meg Képzőművészet-Építészet alfejezetbe tagoltan Kiskunfélegyháza barokk-kori emlékeit; Kiskunfélegyháza klasszicizmusát és romantikus alkotásait; Kiskunfélegyháza századelői (szecessziós) viszonyait; Kiskunfélegyháza művészetét a két világháború között; Kiskunfélegyháza 1945 utáni művészetét és Kiskunfélegyháza nagy művészegyéniségeit (Holló Lászlót, Kovács Ferencet, Szántó Piroskát, Moreli Mihályt). Az Irodalom alfeje- zetben Petőfi Sándort, Móra Ferencet mutatják be nagy részletességgel. Külön rész foglalkozik az írók, költők Félegyházáról alkotott véleményével (Móra István, Móra László, Pásztor Ferenc, Falu Tamás, Sántha György, Akác Béla, Szerelemhegyi Tivadar, Babay József, Darvas József). Önálló részben foglalkoznak három félegyházi irodalomtörténésszel: Szalay Gyulával, Bogiári Békés Istvánnal, Mezősi Károllyal. A Zene és Dalkultúra történetével, bemutatásával foglalkozik a harmadik alfejezet (Kórusok, zenekarok; Zenei /egyéniségek Félegyházán).

A negyedik fejezet címe Sport, öt alfeje- zetre osztottan tárgyalja Kiskunfélegyháza sport-történetét, illetve sportéletét (I. A kiskunfélegyházi sportélet kialakulása; II. Az első világháború és a Tanácsköztársaság idejének sportja; III. Sportélet Kiskunfélegyházán 1920-1945 között /iskolai sportkörök, sportmozgalmak/; IV A testnevelés és a sport állapota és átalakulása 1944-1955 között /sportgimnázium, sportmozgalmak története/; V A sportélet 1956-tól napjainkig /A Kiskunfélegyházán működő szakosztályok 1956-tól napjainkig; Kiskunfélegyháza legeredményesebb sportolói; A félegyházi diáksport eseményei/).

A tartalmi részt egy nagyon hasznos életrajzi (kis-)lexikon követi Majd pedig egy gazdag és jól áttekinthető bibliográfia zárja be a kötetet.

Visszatérve arra a meghatározásunkra, hogy egy iskolában használható, a pedagógiai és didaktikai szempontokat messzemenően érvényesítő, komplex helytörténetihonismereti (helyismereti) tankönyvről, kézikönyvről van szó, szólnunk kell arról is, hogy a szerzők maguk is, de elsősorban a szerkesztő hogyan tesz eleget a taníthatóság, a pedagógia, illetve a didaktika követelményeinek. Élsősorban úgy, hogy minden tárgykört, bár természetszerűen szigorúan a helytörténeti-honismereti-helyismereti szempontokat helyezik előtérbe, a magyar történelem, művelődéstörténet, néprajz nagy egységébe helyezetten tárgyalnak. Ez a tárgyalási mód eleve alkalmas a tanításra, mert önmagában didaktikus, nem téved túlzásokba, nem értékeli helytelenül az ismertetett folyamatokat, eredményeket. A másik nagyon fontos pedagógiai-didaktikai erénye könyvünknek az, hogy az anyag tagolását aszerint végzi el, hogy egy-egy rész kerek egész legyen és előzetes elolvasás után egy óra, vagy foglalkozás alatt érdemlegesen meg lehessen beszélni. Az eredményes megbeszélés elősegítése szempontjából rendkívüli jelentősége van annak, hogy minden egyes ilyen tárgyalási egység végén több kérdést tesznek föl a kérdéses anyaggal, illetve anyagrésszel kapcsolatosan. Minden kérdésre választ kell és lehet adni, elárulva ezzel, hogy a megtárgyalt anyagot ismerik, tájékozottak a benne felvetett kérdések, események, folyamatok, történések és személyiségek tekintetében. A kérdéseket követően minden esetben felsorolják a kérdéses fejezetre- vagy egységre vonatkozó legfontosabb irodalmat. Ez az irodalomjegyzék egyaránt szól a helytörténetet-, honismeretet-, vagy helyismeretet tanító pedagógusnak és a tanulóknak. A legfontosabb bibliográfiai adatok megadása egyfajta biztosíték arra, hogy a helytörténettel-, honismerettel-, helyismerettel való foglalkozás közben a legújabb, a legkorszerűbb ismeretek, szempontok érvényesülhetnek. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy minden tárgyalási egységet, megbeszélendő részt a benne szereplő fogalmak tisztázásával kezdenek. Nagyon érdekesen szólnak ezekben a fogalmi tisztázásokban az egyes tudományágak meghatározásairól, módszereikről is.

Ismertetésünket aligha zárhatnánk be mással, mint annak a kérdésnek a feltevésével, hogy mennyiben és hogyan érvényesülnek benne a többek között sajátmaga által is megfogalmazott tudományos, de ugyanakkor közművelődési és oktatási követelmények. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Kiskunfélegyháza helyismereti könyve minden vele szemben támasztott és egyáltalán, támasztható követelménynek messzemenően megfelel. Többek között úgy, hogy sikerült elkerülnie a kisszerűségen alapuló provin94