Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Dankó Imre: Honismereti olvasókönyv, Baja tudós tanára
dolgozások; könyvek és tanulmányok. Cikkünk címében emlegetett „méltó emlékezés” arra vonatkozik, hogy a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum Játéktörténeti Füzetek című kiadványsorozatában újból kiadta Bellosics Bálint tanulmányát. Mert úgy gondoljuk, hogy csak ennek a méltatlanul háttérbe szorult, ám a maga idejében is kiváló, ma pedig nagyszerű forrásértékkel bíró tanulmánynak újbóli kiadása lehet a Bellosics Bálintra való emlékezés és emlé- keztetés legméltóbb formája. A tanulmány újravaló kiadása nem kimondottan mai elképzelés, terv. Már korában tervezték a kiadását. Erre vall az új kiadás első lapjain közölt Sztrinkó István-féle előszó is. Ez az előszó egy akkor küszöbön álló új kiadás bevezetéseként készült, de csak most itt, poszthumusz-közlésként látott napvilágot. Sztrinkó István előszavában arról is szólt, hogy hogyan, milyen indítékok, korábbi kezdeményezések továbbfejlesztéseként keletkezett ez a tanulmány (Hermann Antal biztatására, Wlisklockiné Dörfler Fanni nyomain indulva). A tanulmány újra kiadását azonban csak most, 1998-ban tudta Kriston Vízi József megvalósítani. Mint a Játéktörténeti Füzetek sorozat- szerkesztője, biztos kézzel^ nyúlt Bellosics Bálint tanulmányához O is, akárcsak Sztrinkó István, Bellosics tanulmányát néprajzi, inkább tárgyi néprajzi (a játék muzeológiáját tartva szem előtt), mint társadalomnéprajzi-, vagy éppen folklór szempontok alapján értékelte. Miért is ne szemlélte volna így, a tárgyi néprajz szemszögéből ezt a munkát, amikor Bellosics néprajzi tárgy- és témagyűjtési útmutatót is írt, amikor múzeum-gyűjteményszervezési kérdésekkel is foglalkozott. Bellosics Bálint újra kiadott tanulmányában a gyermektanulmány, a pedagógia-, a játéktanulmány és a néprajz, közelebbről a tárgyi néprajz és a társadalomnéprajz szempontjainak igen jó, színvonalas ötvözetét láthatjuk. Újbóli megjelentetése nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. Mert ma is érvényes megállapításai, következtetései napjainkban is alkalmasak arra, hogy gyermektanulmányozásunkat, játékkutatásainkat fellendítsék, újabb eredmények eléréséhez segítsék. (Kecskemét, 1998) * * * Honismereti olvasókönyv Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.) Kiskunfélegyháza helyismereti könyve Kiskunfélegyháza város sohasem volt érzéketlen saját története megismerésére, megismertetése és tudatosítása tekintetében. Az itteni, más helyeknél sokkal fejlettebb helytörténeti-honismereti gyűjtési-, kutatási- és feldolgozási szándékokat és gyakorlatot egyrészt, minden bizonnyal a város történetének, a kiváló kutatottság ellenére is meglévő sok nyitott kérdése; másrészt a viszonylag kései, alig több, mint kétszáz évre visszatekintő (az újratelepülés- újratelepítéstől számítva) általános, sokszor tárgyalt helyi történet viszonylag könnyű, jól kutathatósága magyarázza. A redempcióban (1745) magát megváltó Kiskunfélegyháza azzal, hogy a Kiskun Kerület székhelye lett (1753), hogy jó iskolái alakultak (az „Oskola“ a XVIII. század negyvenes-ötvenes éveiben, 1818-ban Lányok iskolája, 1809-ben „Kis Gimnázium“, 1861-ben Gimnázium, 1876-ban Tanítóképző), hogy sorra alakultak a mezővárosra jellemző gazdasági-, társadalmi- és kulturális intézményei (1774 vásártartási jog, céhek, posta, Polgári Egylet, 1873-ban indult a helyi sajtó, 1902-ben múzeum és legutóbb a Bács-Iüskun Megyei Levéltár Fióklevéltára stb.) egyenesen a helytörténeti érdeklődésnek valóságos „táptalaja“ lett. Illetve az érdeklődésből kinövő helytörténetihonismereti gyűjtő-, kutató- és feldolgozó munka egyik központjává fejlődött. Ennek az érdeklődésből kinövő feldolgozó munkának volt 1985-ben nagyszerű eredménye az Iványosi Szabó Tibor szerkesztette Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez című, a Kiskunfélegyházi Tanács által kiadott, 634 szövegoldalas, 70 illusztrációs (főleg fotó) oldallal megtoldott nagyszerű munka. Az Olvasókönyv célkitűzése volt, „hogy a lakosság minél szélesebb tömegei, főleg pedig az ifjúság különböző korosztályai könnyebben és részletesebben tudjanak tájékozódni múltunkról“. Azaz egyértelműen közművelődési-, de az ifjúságról külön is szólva feltételezhető, hogy pedagógiai célokat kívánt szolgálni. Ezzel a törekvéssel szemben azonban azt kell az Olvasókönyv92