Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Fehér Zoltán: Kökénybokor (Harmath Lajosné – Schon Mária: Bäumelein-Träumelein)

gyökeres hajósi, aki szintén jelentős néprajzi kutatásokat végzett szülőfalujában. Ő azzal az előnnyel is rendelkezett, hogy hitelesen le tudta írni az irodalmi némettől alaposan eltérő sváb szövegeket. A kötet anyagának alapja az az 1994. évi közös pályamunkájuk volt, amelyet azóta szorgalmas munkával tovább bővítettek, s amelyet akkor országos első díjjal jutalmaztak.

A könyv nem tudományos céllal készült, hanem ismeretterjesztő, identitáserősítő céllal a falu népe számára. Szerkezete azonban a hiteles szövegeken túl, tudományos felhasználásra is alkalmassá teszi. (Ilyen szempontból egy zenei mutatót hiányolunk belőle.) Ebben a kötetben az is könnyen eligazodik, aki egy szót sem tud svábul, hiszen nemcsak az Előszó, de a címek és magyarázatok egy része is két nyelven olvasható.

A tudományosság fontos feladatának kínálkozik az interetnikus hatások vizsgálata, esetünkben a hajósi mondókák, dalok, stb. összevetése a környék magyar, rác és tót folklór alkotásaival. A magyar néprajzban ugyan régi közhely az a megállapítás, miszerint a magyar népi kultúrát sokkal szorosabb szálak kötik közép-európai szomszédainkéhoz, mint a németekéhez. A Lajtán túl tökéletesen más világ van - szokták mondani. „Legkevesebbet talán a németektől vettünk át” - írja Kodály a szomszéd népi népzenei hatásokról. „Nem csoda - folytatja homlokegyenest ellenkezik már a két nyelv ritmusa és hangsúlya, ezenfelül a tisztán zenei sajátságok is ellentétesek.” Szerintem a 275 éve itt élő svábok még bizonyára sok mindent őriznek abból a kultúrából, amelyből kiszakadtak, s talán az egykori würtembergi paraszti műveltség emlékei ma már csak náluk tanulmányozhatók. Ugyanakkor legalább ennyire érdekes, hogy mit vettek át szomszédaiktól és mit adtak át környezetüknek. „Végtelen idő szükséges ahhoz - írja Kodály -, hogy teljességgel megismerjük egymás kincseit, s a nemzeti forma és kifejezés százféle arculatából kivonjuk a közös emberi vonásokat.”

Tudjuk, hogy a népi gyakorlat az intézményes óvodai, iskolai nevelés bevezetése és a pedagógia tudományának megjelenése előtt kialakította világszerte a maga tapasztalaton alapuló sajátos nevelési módszereit és eszközeit. A parasztgyérmék hagyományokba való belenevelődésében, szocializációjában nagy szerepe volt a folklór alkotásoknak. A hajósi kötet első részében a „felnőtt játéka ölbeli gyermekkel” cím alá sorolható mondókák találhatók. (Altatók, lovagoltatok stb.). Ezeknek hangneme, hangkészlete Európa-szerte azonos. Egy-egy szó-lá-mi dallammagú hajósi mondóka végén azonban, amikor mi inkább a dó-t várnánk (vannak ilyenek is), mintha egy terckísére- tes dallam felső szólamát énekelnék, a dó-hexakord 3. fokán zárnak. (52.) Egyébként egyetlen kétszólamú dallamot sem találunk a kötetben. Talán ez is magyar hatás? A hármashangzat-felbontások itt is legtöbbször felülről indulnak, mint a magyar gyermekdalokban, ahol viszont dó-mi-szó található (26.) az jellegzetesen sváb. Sajátosan német a felütéses kezdetű gyermekmondóka. Ezekből egész sorozatot találunk. (17.

21. stb.) Ugyancsak nyugati eredetű a 3/4+2/4-es lovagoltató (23), a 3/8-os hintáztató (29) és a 6/8-os táncdallam, mi véggel. Az 54. sz. gyermekdal közhelyszerű dallam miatt Bátyán is ismert rác szöveggel. A magyar Felvidéken szokásos mi-re-dó dallamú mondóka Hajóson (44) szó-szó-lá-ti-dó-dó-befejezéssel lesz svábos.

A könyv harmadik fejezete A gyermek és a természet címet viseli. Ebben egyszemélyes és társas mondókákat találunk. Nemcsak funkciójukból, de dallamukból is ismertek nálunk a sváb naphívogatók, cserebogár-, katicabogár-röptetők. A „sváb nyuszi” azt mondja: „nix, nix”. A levelibéka: „Dreck, Dreck” (Sár), a kakas akár „magyar” is lehetne, azt mondja ugyanis: „Kuckuricku”. Jellegzetesen sváb a postakürtöt utánzó hármashangzat fölbontásán megszólaló dallam. A hajósi harangszó hangutánzása sem idegen a magyar fülnek, amikor azt mondja: „bim-bam”. Az üres demizson viszont csak a sváb embernek mondja azt: „luttuttu”. A tejfog eldobásakor éppúgy ráolvasó versikét kell mondani, mint a magyar falvakban. Van olyan mondóka, amely a sütés89