Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám - Fried István: Valóság, mítosz, Bruno Schulz (Bruno Schulz összegyűjtött elbeszélései)
Könyvek Könyvét, de olyat is, miszerint az obszcén rajzokat tartalmazó könyv szerint méretnek meg vétkek és bűnök, ártatlanságok és merő gyanúsítások. Josef K. „hermeneutikájában” ama bizonyos könyv obszcén rajzok egymásutánja, a jelen nem lévő, ki tudja, hol létező (külső) bíró számára esetleg az ítélkezés forrása vagy indoklásának igazolása. Hogy aztán a dómjelenetben egy parabola döbbentse rá Josef K.-t a Törvény létére (amelyről aligha tudhatjuk meg, hogy valóságos épület, a törvénykezés háza-e, amelynek kapuja és őre van, kapui és őrei vannak, vagy pedig allegória, netán ama írás megszemélyesedése, amelynek meg/fölismerését elmulasztotta, eltévesztette, elhibázta Josef K.). Schulz a(z örökre eltűnt Éden?) gyermekkor világába vezet vissza, oda időzíti-helye- zi a Könyvek Könyvének megpillantását, egyben jelzi a megkonstruált „igazi” olvasó számára körül/leírhatatlanságát, emlékvoltát, képzeleti létét, valamint az Apa világához való tartozását. Szövegszerűen aligha bukkanhatunk a kafkai „könyv” meg- idézésére, annál inkább gyanítható a kafkai keresés-mítosznak, A törvény kapujában hermeneutikai parabolájának visszavonására irányuló lehetőség. Az Apa értelmezésében: „A Könyvek Könyve mítosz, melyben fiatal korunkban hiszünk, de az évek folyamán egyre kevésbé veszi az ember komolyan.” Az elbeszélő azonban „akkor már” mintha arról lenne meggyőződve: „a Könyvek Könyve - követelmény, feladat. Nagyszabású küldetés terhét éreztem vállamon”. Valójában mindkét magyarázat autentikusnak tetszik, generációs konfliktusok, értelmezési különbözések esélyeit jelzik, egymástól alapjaiban eltérő létmagyarázattal szolgálnak. Amiben egyeznek: a Könyvek Könyve nem azonos a Törvénnyel, sem nem építhető rá tartós magyarázat, mivel az Apa már utána van, a Fiú pedig - úgy „tud”-ja - előtte van. így hát a két értelmezés közé, a senki(?) földjén van a Könyvek Könyve? A továbbiakban aztán az alábbiakat nem árt tudomásul vennünk: 1/ A Könyvek Könyve a zseniális korszakra időzíthető, vagy pedig a róla való tudás előkészíti az utazást a zseniális korszakba, amely a Könyvek Könyvét követő fejezetnek címe a Fahajas boltok című kötetben, de amely egyben visszautal a tűnt Édennek tűnő periódusra, sőt, a („művészi”) kezdet korára. 2/ Nem az értelmezésed segítségével történő elbizonytalanításnak lehetünk tanúi (mint Kafka ,,írás”/írás-magyarázatában), hanem - ismételten a jelentés- többszöröz(őd)ésre szeretnék utalni - részint a Senki/senki földjének kitöltéséről, legalábbis azáltal, hogy a Könyvek Könyve „cafatjainak, siralmas maradványainak” föl- leléséről ad számot az álomszerű léthelyzetre emlékező Fiú, részint e könyv képeinek megjelenítéséről, vagy (pontosabban?) megjelenéséről, képek történetté válásáról, ezeknek a történeteknek Történetté emelkedéséről, olyanról, amely „hirdetések és közlemények” (nagyon köznapi-triviális tudósítások) által mintegy a világszerűen szimbolikussá formálódást példázza a szemlélőnek. 3/ Ha Josef K. képzelete obszcén rajzokat lát, gondol, olvas bele a könyvbe (Könyvbe), akkor Schulz elbeszélője, emlékezője, Fiúja, küldetéstudatú szereplője még a hirdetésekben, képekben is a Világot, áhított Világát látja, amelynek léte nem bizonyosan valós, akár azok a „dolgok, melyek egészen, végérvényesen nem tudnak megtörténni soha”. 4/ Mindennek tükrében a „zseniális korszak” sem tölti be a nevéhez méltó helyet a létben (a Teremtésben?), jóllehet a legfőbb törekvés a részekből megkísérelni az Egész összerakását. Az „utalások”, a „földi megközelítések, stációk és állomások” alkotják az élet útjait, a megnevezések egyben érzékelhetővé teszik azok különneműségét, a lét megosztottságát egymástól alapjaiban és minőségében eltérő „princípiumokra”. Amire rádöbben a zseniális korszak (meg)álmodója, (meg)idézője, Történetté formálója nem más, mint a lét-helyettesítés, a mozaikokra hullás eshetősége, amelynek ellenében szerveződhet a kísérlet a szilánkok összerakosgatására. Ez együtt jár annak tudatosulásával, hogy a közönséges tények mellett létezhetnek a Rendszerré merevedett 56
