Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám - Pomogáts Béla: Az irodalom védelmében (Béládi Miklós igazságai)

író Németh Lászlóról állapította meg, hogy „a normatív, értékmérő elvek alkalmazásával egyenrangú fontosságot tulajdonít a mű legbensőbb világát megközelítő érzékenységnek.” Béládi Miklós maga is elméleti megalapozottsággal, egyszersmind olvasói érzékenységgel végezte a műelemzés és az értékelés feladatát, ezt egészítette ki a rendszerbefoglalás magasabb követelményeivel.

Általában tanulmányokat olvastunk tőle, nem a szó szoros értelmében vett módszeres összefoglalásokat, rendszere azonban, ha rejtetten is, kitapintható. Aki ezeket a tanulmányokat írta, annak egész irodalmunk belső rendjéről, ennek a rendszernek az arányairól, esetleges feszültségeiről mindig határozott elgondolása volt. Ez a rejtetten is nyilvánvaló rendszer adott tanulmányainak önértékükön túl is igazán jelentőséget. Béládi Miklós tanulmányaiban modern irodalmunk történetének csupán néhány, igaz, lényegbevágó, fejezetével találkozunk, mégis úgy érezzük, hogy az egészről kapunk képet, a kor és a folyamat igazi természetéről és meghatározó törvényeiről. Fájdalmas arra gondolni, hogy ez a rendszer milyen biztos tervek szerint épülhetett volna tovább, s maga a rendszeralkotó milyen biztos szellemi alapokra támaszkodva vállalhatott volna szerepet a jelen küzdelmeiben: mindig védelmezve az irodalmat, a szellemi értékeket.

Sopronbánfalva kolostorhegyi lépcső „Magdolna " elpusztult szobrának újrafogalmazása

51