Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Sándor Iván: Változó korszak – változó regény (Egy gondolat a történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatáról)

Sándor Iván Változó korszak - változó regény (Egy gondolat a történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatáról) R /égi kazettáim között rátaláltam egy huszonkét éve felvett beszélgetésre, Liptay Katalin rádiós-interjújára a történelmi regényről, a históriai tények-dokumen- tumok és az epikai világ kapcsolatáról. Végigjárom, majd negyedszázad tapasztalatai­val ennek a dialógusnak az útjait. 1. A kitaposott zsákutca, avagy történelem a történetekben című, a magyar történelmi regény újragondolása közben, az egész epikai tradíciót átértelmező írásában mondja Márton László, hogy az elmúlt félévszázadban a hagyományhoz kétféle elbeszélői vi­szony volt elképzelhető, egy alázatos és egy destruktív. „Az alázatos szerzők - különböző színvonalon, különböző hangfekvésben és különböző hangerővel - nekilát­tak gárdonyizniközülük a legjobbak művei „nincsenek híján komoly írói értékek­nek, csak épp, mint műalkotásegészek elvéreznek a reflektálatlan gárdonyizáson”. A destruálás - mondja - lehetett karneváli, (Hamvas, Szentkuthy, Határ), illetve a het­venes évek végétől nyelvkritikai. Megindult a szétszedéshez illően az összerakás, a letűnő világ megjelenítése egy történelmi törésvonal innenső oldalán, illetve annak a beszédmódnak, poétikának a megteremtése, amellyel a hivatkozott (világban, regény­ben) kialakult törésvonal átjárható. Márton László egy másik írásában is foglalkozik a kérdéssel, mindenekelőtt a ma­gyar történeti hagyomány és az epikai hagyomány kapcsolatának kidolgozatlanságá­val. A huszonként év előtti rádiós-interjú erről a regénytörténeti geológiáról, negyed­század változásairól hozott hírt. 2. Komoróczy Géza karosszékében hátradőlve elmerült azoknak a képeknek a látvá­nyában, amelyeket felidézett előttem. Milyen volt, milyen lehetett a harmadik száza­di Szefforisz? Láttam, hogy beszéd közben látja a házakat. A fellegvárt. Az öltözéke­ket. A városkaput. Érzi az éghajlatot. Szétbontja a színeket. Felidézés közben belehe­lyezkedik az általam néhány mondatban összefoglalt, a számára jól ismert világba. Látja Jehuda Hanaszit a tekercsek fölé hajolva. Látja a sírját. Beszélgetésünk előtt már végigolvastam a kis-Talmudot, a korszakról szóló jónéhány könyvet. Erősen fog­80 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom