Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Bogdán László: Átiratok múzeuma (Visszatérő álom: lovon menekülök; A sörhajóhadnagy balladája; Elrontott márciusi köröcskéző leányának; Javított márciusi köröcskéző leányának; A szél; Lőrincz György középkorú székelyudvarhelyi államhivatalnok és beszélyíró levele Balogh Máriához) – versciklus

lehet kapni. Igen, pörget az infláció. Körhintán ülünk,

az életünk forog. Elforog. A kurva élet! Valahol

egy szikrázó hómezőn baktatok, nem, inkább kutyagolok

a ragyogásban, álmomban, mint Kormos szamara,

kereszttel hátam szőrén. Igen, a nem is létező

nyolcvankilences terroristák egyike vett célba,

ha nem a másika. Lapockáim között inog a szálkereszt.

Eco: a levél íródik, kedves Mária. A dolgok zajlanak.

Magamról mit is mondhatnék? „Felszínen tartom magam. Élek!” Egy-kettő, hallom állandóan. Bal-jobb! Ennyi most legyen elég. Ennyi elég is. Ennyi is sok.

Egy másik álmomban, valahol az Uj-Hebridákon, egy biliárdasztalon fekvő csokoládébarna színű nimfa hasáról nyalom a vaníliafagylaltot, amit szívből utálok.

De mit tehetnék egyebet ? Mit is nyalhatnék ? „Pofa sújba!”- rivall rám egy harmadik álomban a reklámerőd udvaráról átszökő Őr és puskatussal mellbevág.

Olyan gyönyörű ez a mi egész kibaszott, rohadt életünk itten Erdélyben, kedves Mária. A havasok, a borvizek, a fenyők. Benedek Elek, Nyírő, Tamási... Az álmaink.

Hát nem olyan az egész, mint egy képeskönyv? Leporellószerűen nyílnak egymásba életeink, éveink, álmaink.

Hát ez van, kedves Mária. C est la vie!...

Búcsúzóul - összegezés ez is, természetesen, de még nem búcsú! — csak csatlakozhatok (divat volt mifelénk állandóan az előttünk szólóhoz csatlakozni!) a háztömbfelügyelőség tegnapi alelnökének jelentéséhez.

„A kanális fedelét még nem sikerült felemelni, de rajta állunk!...”És körülöttünk rothad a szülőföld, döglődő gyárak füstjébe kábul a Tündérkert.

S már nincs megállás!...

1998. október 10.