Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 3. szám - Lászlóffy Aladár: Elfogy; Balkáni nagyböjt (versek)
Lászlóffy Aladár Elfogy Egy szó se jut eszembe most. Mióta vagyok felelős ? Mért játszotta a túlokost előttem annyi könnyű ős? Túl sok a harc, nem érdemes. E térdighóban túl nehéz. E többéves tél túl heves. Elfagy a neandertháli kéz. A tartóshullám elragad. Ellövik nyúlgerincemet. A marhanyelvem eldagad. A medvetalpon tyúkszemek. Mi lett belőlem, ösztönöm! Egy szív se mellemben dobog. Egy galaxis se vérköröm. Egy szó se jut eszembe most. Balkáni nagyböjt Erdő mélyén fakalapács, azt mondja, hogy mától test a húst, a fül a zengést megvonta magától. Itt a levegőnél nincsen nagyobb állam: minden török ágyúgolyó megállt a falában. Itt a büszkeségnél semmi sincs keményebb. Szívbefutó bajonettként viselik a népek. Itt a hangulatnál, itt az áhítatnál hegyen búvá kolostorok kútvize se használ. Itt a hangulat is, itt az áhítat is bosszúszomjas, gyűlölködő, esküszegő, hamis. Itt a föld alatt is csatáznak a holtak. Errefelé többször kelnek s telnek meg a holdak:
