Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 3. szám - Faludy György: CCCI (Firenze, utoljára); CCCII (Hosszú ideje...); CCCIII (Szeretkezés) – versek

De alaphangnak a náluknál halkabb csobogó folyás. Soha el nem hallgat. Nagyapám malma ? A súlytalan csónak

ahogy alattam zuhatagba tart?

Ha Isten halhatatlannak akart, úgy mért teremtett volna halandónak ?

(Budapest, 1998)

CCCIII

Szeretkezés

A negyven-, ötven-, s hatvanévesek ítélkeznek felette, én hátranézek és úgy szeretem mint Catullus szerette.

Szédítő játék, mikor a Bajok boszorkányát feledtük és a Halál csontváza hirtelen nem ácsorgóit megettünk.

Sejtettük, hogy csak szerelem kell nékik, gyengédség meg pimaszság, s hogy pazarolni jó, de amit adnak azt nyomban visszakapják.

Hódolat nélkül minden állati, ezért csókolják végig egymást tarkótól ölükig és onnét lábujjaik körméig.

A vágy a fontos, a gyönyör mellékes.

Kontúrjuk lett a mennybolt, jajgattak meg lihegtek, és utána kiábrándulás sem volt.

Nem mentek szét - párzás után verébnép hanem, akár a lepkék.