Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Pomázi Petra: Negyed fordulat (Monostori Imre: „Borul a föld” – Kónya Lajos szerepei és költészete az ötvenes évtizedben)
Negyed fordulat Monostori Imre: „Borul a föld.” (Kónya Lajos szerepei és költészete az ötvenes évtizedben) Sárközi Mátyás A Rákosi-korszak irodalompolitikája c. könyvében (London, 1980., 30.1.) Zilahy Lajosnak tulajdonítja a mondást: „Minden politikába mártott író annyit veszít a súlyából, amennyi az általa beszívott pártfegyelem súlya." Aligha van a magyar történelemben másik olyan időszak, mint az ötvenes évek, amikor több „politikába mártott” írót találhatnánk. Az irodalompolitika felől nézve a Kádár-korszak is különbözik tőle, mert bár a rendszer ugyanaz maradt alapelemeiben, a kultúrára másképp nehezedett nyomás. A Rákosi-éra kultúrpolitikája nagyon egyhangú képet mutat a felületes szemlélőnek, ugyanakkor ha a rendszer ösz- szetevőit külön vizsgáljuk, akkor nemcsak érdekes, hanem tanulságos megállapításokat is tehetünk a művészre, az emberi természetre és hiúságra, az irodalomban maguknak irányító szerepet igénylőkre vonatkozóan. Ezért fontos, hogy végre elérkezhetett az az idő, amikor lehetőség adódhat a korszak tárgyilagos, érzelmek nélküli vizsgálatára: amikor az ítéletalkotás nem azonos az elítéléssel. Monostori Imre könyvének megjelenése ezért fontos a magyar könyvpiacon. A könyvben Kónya Lajos pályaképét követhetjük 1949 és 1960 között kötetei és az ezekre írt kritikák, valamint Kónya saját elemző megnyilatkozásai fényében. Vélekedésünk szerint a könyv kritikákra alapuló értelmezési módszere az egyik leginkább megfelelő egy, az „ötvenes évek”-ben alkotó költő esetében. A könyv első fejezete (Példa és útmutatás költőink számára /1949-53/) elején Monostori meghatározza a saját alapállását és célját: „egy különösségében is törvényszerű emberi sors” sajátos jegyeinek felmutatása. Ebben a fejezetben elemzi azt a folyamatot, kissé vázlatosan ugyan, amelyik révén Kónya Lajos tanítóból kétszeres Kossuth-dijas költő, az írószövetség főtitkára és országgyűlési képviselő lesz. Monostori megállapításai illeszkednek a korszakról már elmondottakhoz, Kónyát ezekbe helyezi bele vagy fordítva: Kónyán keresztül mutatja be a korszakot, annak irodalompolitikai irányelveit. Ezek konkrét kifejtése azonban kevés helyet kap a könyvben, és bár a szerző saját bevallása szerint sem tartja fontosnak ezt jelen munkájában, előfordul, hogy az irányelvekre való utalásait csak a korszakban járatosak érthetik pontosan. Elég homályos az utalás például Horváth Márton Lobogónk: Petőfi c. könyvére, mely a címben foglaltaknak megfelelő, a költők számára mintegy kötelező elvárásokat tartalmazta: „Természetesen ez a hatalom is megtette a magáét azért, hogy Kónya Lajost mint könnyen kezelhető médiumot (kiemelés az eredetiben - P. P.) folyvást előtérben tartsa, sőt a magyar költészet „Petőfí- Ady-József Attila” (egy időben Ady és József Attila törölve) vonulatához méltó, nagy formátumú folytatóját lássa benne, s hogy - fő célként - példaképnek, követendő eszménynek kanonizálja” (6.-7. 1.) Az idézet, kifogásolt jellemzője ellenére, világos és pontos meghatározását adja a költőnek, az irodalompolitikai elvek végrehajtásának a korszakában. A második fejezetben (Kitörési kísérletek és visszavonások /1954-60/) teremt Monostori arra lehetőséget, hogy az általa feltételezett sajátos vonásokra hívja fel a figyelmet 1954 és 1956 között; ha Kónya műveivel akarnánk határolni ezt az időszakot: a Kultúránk nemzeti jellegéről c. tanulmányától a Magyarokhoz c. vers 1956. november 2-i megjelentetésével bezárólag. írása nagyobb részét pedig egy válogatás teszi ki a költő publicisztikai munkáiból a vizsgált időszakban, melyek az eddig elmondottakat igyekeznek alátámasztani. A könyv címe: „Borul a föld”. Kónya egyik, 1954-en született versére utal. A szerző ezzel szemléletmódjában a költő 1954 és 1956 közötti, korábbi szerep- vállalásával szembeforduló magatartását emeli középpontba mint Kónya életsorsában egyedi vonást. Ezen magatartás sajátos jellegét azonban kevésbé lehet 94