Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 2. szám - Kovács Orsolya: Víz vagy tűz (Gerle Margit kerámiáiról)

önmagukkal. Az egyenes a távolodást, a spirális a végtelen körforgást, a vertikális az életet, a horizontális az enyészetet magától értetődően fejezi ki a szimbólumok rendszerében.

E tárgyak olyan konstrukciók, amelyek a genetikusán meghatározott növekedés elvének megfelelően testesítenek meg egy-egy állapotot. Az anyag saját természete szerint formálódik, a mázak nem fednek el, inkább a plasztikai részletek hitelességét formázzák. Finom pontozás, karcolás, rovátkolás egészíti ki a redukált eszköztárat. Védett növény, védett állat. Ugyanazon típusok variációi, mint az „igazi” természetben. Ez a konstruált természet csaknem olyan távol áll a valóditól, mint a kínai porcelán kék felhőmotívumai, vagy az itáliai majolikát díszítő áradóan meseszerű jelenetek. Jellegük azonban más az elvágyódás természete szerint. Távolodás a kétes és romlékony jelenvalótól, közeledés az élet elemi kifejeződési formáihoz: ahogy egy növény szárba szökken, ahogy a szél hajlítja a fűszálakat, az idő rovátkolja a bőrt. Folytonos jelenlét ott, ahol a dolgok valódiak, az érzékek számára felfoghatók, és az események megtörténnek anélkül, hogy látható külső akaratnak engedelmeskednének.

Lehetünk-e szél, víz vagy tűz? Lehetünk-e teremtő erő anélkül, hogy beavatkoznánk a dolgok természetes rendjébe és megzavarnánk azt? A kérdések túlságosan drámaiak, túlságosan kiélezettek ahhoz, hogy végső választ adhatnánk rájuk. Gerle Margit közvetett válasza - humorral, iróniával, érzelmek átitatott tárgyainak tanúsága szerint - igen, lehetünk. Technológiai eszköztárának kitartó bővítése, mesterségbeli igényessége képessé teszik, művészi autonómiája feljogosítja őt arra, hogy munkáival esztétikai mércét szabjon környezete számára.

Különösen szembeötlő ez a képessége az általa igen kedvelt építészeti kerámia területén. Szokatlanul vibráló elevenségével, lélegző felületeinek érzékenységével lepi meg a látogatót - mind olyan művészi magatartást sejtetnek, amely a tér adta lehetőségeket meglepő módon tudja saját képére formálni a kulminációs pontok felerősítésével. Munkamódszere az életnagyságú kiviteli tervrajz elkészítése, amelyen a formákat alakítja, egymáshoz illeszti.

Ahogy a részletekből fokról fokra kibontakozik az Egész, úgy épül Gerle Margit munkássága egységes öntörvényű művészetté.

78