Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Calvus, Caius Licinus: Versek (Kovács András Ferenc fordításai)
nekik, itt, koszosabbak a bajban? Még mi vagyunk triviálisak, ádáz útszéliek?... Ó, a középszerűek kicsiszürkevacak verebecskék! Valahány csupajúria már, s büdösült szuka hárpia is - belerondít szagosabb butaként a világba, beszar, keni másra saját ürülékét Kicsinyes, rohadó madarak raja ront ma reánk: ragadoz, le-lefossint telifertezi bármely pillanatunk, beletépne szívünkbe, Fabullus! Útszéli rimák!... Trivia s haragos Hecate hessentsen a súlyba' IV. Quintilis hónap derekán születtem, Delphi és Claros dalosát köszöntő ünnepek múltán — remegő anyámból vágtak a fényre. Phoebus égett fönn... Ragyogó világra érkezett kisded, csak alig pihegtem, ám megóvott kit Patarában áldnak, delosi parton, s Deliumban - majd Didymába szállott... Én meg, élettel teli bús fiúcska férfivá nőttem hamar, észrevétlen, mint a babérfák. Perzselő nyár volt, amikor születtem — vágyak oltárán lobogóbb a lelkem, s tán gyerek még... Quintiliám, gyúlékony bennem a szépség. Hát bocsásd már meg suta baklövésem! Ily heves vérrel Erycina sújtott.. Rossz kölyök voltam - simogass meg, érints, légy Eratómmá! Kovács András Ferenc műfordításai 34
