Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 2. szám - Csató Károly: Somodari Erzsébet blues (elbeszélés)
Csató Károly Somodari Erzsébet blues • • • VV2 eltűnt nyomok idején születtem Ezeknek, Ezeknek csak valahol, mert minden teret és időt Ezek töltenek ki, mert Ezek a Föld, Ezek Európa, Ezek Magyarország, Ezek Szólád, Ezek a Szárszói út öt; Ezek Apám magja és Anyám petéi, Ezek a minden, de a valahol is. Tudom, biztosan tudom - itt az élet végéhez közel már egy egész élet jogán tudom, mert ez a jog viszont nem egész, nem teljes, csak teljesen ellopott- eltűnt tudás tudása csak az Ezeknek is; s ez is Ezeknek csak egy határozat; még a létezés törvényei is az Ezeknek a Rendszerben, s a minden- ség is csak az Ezeknek - Ezeknek! - Ezeknek az! Anyám az, Anyám görbe lába az: Anyám nem az Ő, Apám csak gumibot, Jóska börtön; Közmunkára ítéltek - KÖMI - csendőr, osztályidegen, bánya, internálás: ezekről beszélni Anya-sem-Az, Apa-sem-Az, Jóska-sem-Az; Akik lehettek volna MIND-sem-Az, Szólád-sem-Az... Nincs nyom, mert Ezek... Kik Ezek? ... a nyomtalan nyomok, a távol, a mind, az ezerklinecszáznegyvennyolc, a március, a tizennyolc, a szám; a szám, mint eszme - platoniáda - korcs; születésnapom idol, idea és roncs! ... a Mama részeg örömében, a Jóska már részeg örömében, a Zoli már gügyög, valahol ott toporog; Szólád burokrepedése az átoké, a szegénységé - szavak a szó határán igazak - Ezek már akkor bevégezték negyvennyolcamat, márciusomat, tizennyolcadikamat; de ez már mind kívüled Aszó, Csíkorma, Meccés: tekerek föl Szárszónál a Gönnyének: nincs lábam - megkereszteltél, és másnap már Anyám, Szólád és a hegyek megvetve - Te maradj itt! Ezeké a Szárszói út öt szám, a szám - nem a számod vagyok! - kiestem - látom, pokolra jár görbe kis lábszáraid között a távol - Cselédkönyv, Somodari Erzsébet, felosztott föld - „Te elmégy?” - gyötretett táv, falóid fehérje holnapi Nem leszek, tudom. A zene maga a zenekari árok itt - túl leszek mindenen nemsokára - még a füss tiszti nagytiszteletes úrnak valamivel tartozom - harangozom; ledobom a macskám a toronyból: nem látszik a Balaton: az Aszó eltakarja, a Cinca tényleg tele lószarral meg vassal, tele cseréppel; mindig pecázni akarok; reped a sarok, vérzem, ebben a patakban hihetetlen a Halál, mert ez maga az ő patakja, és ott ered a Csíkorma alatt, ahol majd beszarok a lucernával megrakott tragacs alatt, s Ezek már nem tűnnek el, pedig túlontúl minden határon nyomtalanságom- a jelentéseden túl Anyám csak lucemaveríték és lucemakönnyek vannak: fázom a jelentéseden túl Anyám! Ezek itt faszok! Kibírom-e, ha túl nagy már Balatonszárszó a sínek alatt... -, de ne menj még, ne menj még el, Ezek akkor mind, mind, de mind csak... 13
