Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Kolakowski, Leszek: Istenről, a természetről, a babonáról és a szentekről (Pályi András fordítása)
len ilyen hittétel sem hitelesíthető a tudományos kutatás módszereivel. S bár igaz, hogy a tudomány eredményei állandóan változnak, a tudományosság doktrínája azonban megingathatatlannak tűnik, s azt a tudomány nyilvánvaló tévedései sem képesek kikezdeni. Volt idő, amikor babonának tekintették a meteoritokba, vagy ahogy mondták, a hulló csillagokba vetett hitet. Hosszú időn át babonának számított az akupunktúra is, noha ma már senki sem kétli, hogy sok orvosi esetben eredményes, annak ellenére, hogy hatásmechanizmusában vannak titokzatos elemek. Egykor babonának minősült minden olyan vélekedés, amit nem lehetett összeegyeztetni az általános determinizmus dogmájával. Másfelől ha bizonyos, tartósan elfogadott tudományos igazságokat elvetnek, attól még azt nem feltétlenül tekintik babonának. A tbc-t hosszú ideig a tüdő elmeszesítésével gyógyították, amíg ki nem derült, hogy ennek eredményessége egyenlő a nullával. Nyilván voltak bizonyos szempontok, amelyek alapján ezt a terápiát javasolták, ám ezek láthatóan igen gyenge lábon álltak. Nincs az a tudományos szempont, amelynek abszolút kényszerítő ereje lenne, s nem nehéz belátnunk, hogy minden tudományos igazság ki van téve a kockázatnak, hogy egy szép napon megcáfolják. A racionalizmus szabályai szerint azonban a különféle hiedelmek hitelét vagy az szabja meg, hogy milyen úton-módon jutnak el hozzájuk az emberek, vagy a lehetséges megindokolásuk. De itt mindjárt nehézségekbe is botlunk. Nem tudjuk, honnan ered az a vélekedés, hogy a tizenhármas szerencsétlen szám és bajt hoz az emberre, de léteznek e tekintetben spekulatív teóriák, amelyek azonban semmivel sem meg- alapozottabbak, mint maga a hit, hogy a tizenhármas baljóslatú szám, a racionalista kánon keretei között mégis elfogadhatóak. Tudjuk, hogy nagyon elterjedt hiedelemről van szó, olyannyira, hogy egyes helyeken a lakóházakban a tizenkettedik emelet után mindjárt a tizennegyedik következik, s a lakások számozásában is kihagyják a 13-at. Ha viszont valaki kimutatást készítene arról, hogy minden hónap 13-án több a baleset, mint más napokon, ez sem győzné meg a kétkedőket, akik hajlamosak lennének inkább fordítva látni ok és okozat viszonyát, mondván, hogy az emberek félnek a tizenhármas számtól, tehát aznap idegesebbek és több balesetet okoznak. A dolog lényege, hogy bizonyos események vagy mechanizmusok elfogadhatóak a tudás kánonja szerint, mások viszont nem. Rendszerint hitelt adunk az ókori történészeknek, ha olyasmit írnak le, amivel kapcsolatban más forrás nem áll rendelkezésünkre, de egyből nem hiszünk neki, ha a leírt események túllépnek ezen a kánonon. Semmi sem gátol meg bennünket abban, hogy elhiggyük azt a háborút, amelyet Livius szerint Romulus folytatott, de amikor a történetíró arról kezd el beszélni, hogy az ikrek atyja maga Mars isten volt, s miután a Tiberisbe vetették, egy nőstényfarkas táplálta őket, az egész história mese lesz számunkra. Azokat a történeteket, amelyek a különböző szentek által tett csodákról szólnak, általában nem tekintjük hitelesnek, mert az isteni közbeavatkozással művelt csoda nem illik a kánonba. Azok a hirtelen gyógyulások, amelyek Lourdes-ban történnek, úgyszintén alkalmatlanok arra, hogy a kétkedőket meggyőzzék: az isteni közbelépés egyszerűen képtelenség, minden más magyarázat jobb. E kérdés körül különösen az úgynevezett paranormális jelenségek kapcsán szokott fellángolni a vita. Ezeknek a jelenségeknek leggyakrabban csupán, ahogy mondják, anekdotikus hitelük van, bajos lenne megfigyelésükre technikai eszközöket mozgósítani. Rengetegen vannak, akik már érintkeztek a holtak szellemével, mégsem valószínű, hogy e szellemek rábírhatok egy tudós grémium előtti felvonulásra, csak azért, hogy ez a grémium kiállítsa róluk a szükséges tudományos tanúsítványt. Itt is az elfogadott kánon a lényeg: sokan láttak már szellemeket, de minthogy szellemek nem léteznek, ezek az emberek csak képzelődhetnek, csak hallucinációk vagy fél- álombeli képzetek áldozatai lehetnek, vagy egyszerűen fantáziáinak. Ugyanez a helyzet más hasonló jelenségekkel is. Rengetegen vannak, akik érintkeztek a túlvilággal, mondjuk, magasabbrendű szellemekkel, vagy kézzelfoghatóan érezték Isten 69
