Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Balázs Attila: Mementó, sztrapacska!
NŐI HANG: Jánosom. Jánosom! Deli vitézem. Merre hagytad el magad? Kihűl a levesed, meg a kis bácsid sült krumplival. Aztán alukálnod kell egyet, mert délután próba van. Meg cipőt kell vásárolnunk. Jánosom, deli vitézem! Jánosom, útközben vegyél fél kiló kenyeret. Óbányai abbahagyja a mutatást, elengedi Szindbádot, s az órájára néz. ÓBÁNYAI: A francba, mennem kell. Itt a telefonszámom ezen a kártyán. Hívjon fel, mondjuk, csütörtökön estefelé. Tízig lehet. Nekünk épp ilyen emberre van szükségünk. SZINDBÁD: Nekünk? Mégis, pontosan kik maguk? Óbányai nem válaszol, el. SZINDBÁD (Óbányai után kiabálva, csaknem pánikszerűen): Hallja, nem ígérhetek semmit! Hallja?! Most jut eszembe, nekem nem jó a csütörtök! Senki és semmi, csak a saját szindbádi visszhangja a fák között. Nem jó a csütörtök, nem jó... A dalba ráncigáit, faképnél hagyott vándorember tanácstalanul áll egy ideig, mormolja a tavaszi álmokat, aztán legyint, visszaül a pádra. Ölébe veszi a könyvet, de nem megy az olvasás. Lecsapja a könyvet. Néz maga elé, forgatja Óbányai vizitkártyáját, aztán dühösen összetépi, elhajítja. Csend. SZINDBÁD (fájdalmas szeretettel): Gubó! Semmi válasz. SZINDBÁD: Gigi gyermeke! Semmi válasz. SZINDBÁD: Bendegúz fattya! Semmi. Szindbád a levegőt simogatja. Mintha - ezer év magányában - egyenként rendezgetné a láthatatlan, burjánzó, göndör szőrszálakat. Aztán felpattan a padra, onnan füttyög hívón. Füttyögése végül madárhangra vált. Szindbád széttárt karokkal megmerevedik, mint valami giccses-groteszk parki madárszobor. A szín lassan elsötétül. Csend és sötét, de nem sokáig. Vonat közeledik, dübörög, elhalkul. Kutyavonyítás. Elhalkul. Csend és sötét, aztán lassan kivilágosodik. Megszólalnak megint a madarak. A kezdőkép Szindbád nélkül. A pad és a kalitka a tojással, ahol hagyták. A pádon a gazdátlan könyv. Az „embertelen” kép sokáig kitart. Az ellenkező irányból, mint amerre távozott volt, a színen görnyedten átvonul Gligorics a sakktáblával. Félúton elejti a táblát, szétgurulnak a figurák. Nehézkesen lehajol, összeszedegeti őket. Tekintete az üres padra téved. GLIGORICS: Na, ez is elment. Ahogy jött. 24
