Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 12. szám - Lászlóffy Aladár: Ballada a szilvaízfőzésről; Istenem, szólj szavalj belőlem (versek)
László ffy Aladár Ballada a szilvaízfőzésről Erdély nagy öblében sötét óceán van, Megkövesült vihar morajlik habjában, El is, eltakarta múltunk kusza éje, Csontjaink a halak, szilvaíz a mélye. Kőműves Kelemen, különös Kelemen Egyedül vált úrrá ezen az elemen. Világító-Dévát épített a partra, Minden eltévedő azóta tart arra. Kóborló gepidák, csatangoló gótok, Révbe jutottatok, s hol van a hajótok'? Habarcsból a tenger, sziklából a bárkák. A Kárpátok üstjét keverik a Párkák. Istenem, szólj, szavalj belőlem „Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok” (zsoltár) Árnyékain a néma napnak a szolga-percek áthaladnak ebben a némaság-menetben a semmi figyelmeztet engem. Volnék a nappal alvó lámpa kikapcsolt készülékek álma, a falon unatkozó festék, ha nem tudnám, hogy jönnek esték és megelevenedik létem szimfóniákban, halk zenékben. Istenem, szólj, szavalj belőlem mondd el, amit nem várnak tőlem. Mondj olyat, mit nem tőlem várnak mondj ellent életnek, halálnak, a fő, hogy megértsenek bármit,
