Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

különféle célokra. Csapó azt állította, hogy Vas Zoltán gyakran ő előtte referált Rákosinak, hogy kinek „a lakásigényét elégítette ki útlevélből”. (Mivel Vas túl szabadon bánt a pénzzel, a párt 1952 végén felállította ezen ügyek intézésére a beszédes nevű Minőségi Karbantartó Vállalatot.)

Csapónak azt kellett vallania, hogy 3 milliót Péter Gáborra és barátaira költött. Arra a kérdésre, hogy kik voltak ezek a barátok, azt kellett felelnie: „Kádár, Donáth, Haraszti, Losonczy, Kállai és Zöld” - négy elítélt, egy halott. Péter Gábort kompromittálni kellett, ezért Csapó - noha antialkoholista volt -, azt vallotta a főtárgyaláson: „kurvás, buzeráns és iszákos voltam, naponta nagy pohár bort ittam tisztán és szeretőt tartottam, pazarló, költekező életmódot folytattam”.

A Hatóság „gazdasági” tevékenységéről, álljon itt még egy leltár. 1950 őszén Rákosi Mátyás agyonverette hajdani Csillagbörtönbeli csicskását, Péter Gábor helyettesét, a titokzatos szerepű, moszkovita Szűcs Ernőt. Szűcs letartóztatásakor leltárt vettek fel a nála talált tárgyakról. Ebben szerepelt: 142 aranynak látszó lánc, 4 aranynak látszó fonatretikül, összesen három és fél kiló. 66 aranynak látszó szelence: 7 kiló 20 deka. 887 gyűrű jegygyűrű, karkötő kövekkel is. 12 kiló törmelék arany. 1361 aranynak látszó pénzérme: 8 és fél kiló. 64 karóra. 700 ezer forint, több mint 100 ezer dollár. Ezüsttömb 57 kiló. Aranynak látszó tárgyak 44 kiló: ezüstnek látszok 81 kiló.

Noha az AVH darálóján átment jó pár politikai bizottsági tag, meg a vezérkar fele, az első vádiratban és az első tárgyaláson nem esik szó az ő ellenük elkövetett justiz- mordról. Az 1953-54-es ítéletekben nem szerepelt Rajk László, Pálffy György, Sólyom László vagy Kádár János neve. Az áldozatok említésének még nem jött el az ideje. Az ő rehabilitációjuk csak Péterék ítélethirdetése után kezdődött. A perben Rajkék helyett például egy telefonközpontos sorsát ecsetelik, akinek az volt a veszte, hogy nem tudta Péter Gábornak kapcsolni Rákosit. Minél jelentéktelenebb volt egy eset, annál bátrabban boncolták. Péter Gábor és 17 társának a pere végül is kudarc lett. A Rajk-perhez képest tyúkper, nem politikai esemény. Nem is annak szánták: fölöttük a hadbíróság titokban mondta ki az ítéletet. A zárt tárgyalás anyagát, a szokássá vált módon még a párttestületek sem ismerhették meg.

Bűneinek többségét Péter folytatólagosan követte el.

„Népellenes bűntett”: a horthysta detektív felszólítására, hogy írjon valamilyen szöveget, a következőket írta: „»Aki beteg, ne vegyen részt a munkásmozgalomban.« Ezzel lényegében elárulta magát a nyomozók előtt.” A háború után a kezébe került gyávaságának ez a bizonyítéka és megsemmisítette. 1940-es lebukása során, verés hatására a felesége szemébe mondta, hogy „ő gépelte le a szóban forgó röpiratot”. De nem rávallott, nem feladta Simon Jolánt, hanem csupán a tudomására hozta: a gépelés már kitudódott, emiatt ne veresse magát.

„Hűtlenség büntette”: szoros kapcsolatot épített ki a Jugoszláv hírszerző szervek képviselőivel... Többek között jelentést adott... Nagy Ferenc és Mindszenty József ügyéről... Brankov az UDB központba küldött jelentéseiben Péter Gábort »Bogdán« fedőnévvel jelölte és jó hírforrásként jellemezte”. (Amiatt nem vádolták, hogy a ju- goszlávoknak tömegesen adatott át magyar állampolgárokat, akik ott állítólag „háborús bűncselekményt követtek el”.)

„Halált okozó súlyos testi sértés bűntette”: utasítására beosztottai agyonverték a Szűcs testvéreket. (Erre a sorsra jutott - többek között - az AVH-n épp ekkor Péter rokona, Lusztig Gyula is.)

„Hivatali hatalommal való visszaélés bűntette”: tiszteletlen rendőrtisztek lecsuká- sa; egy svájci polgárnak szép kocsija volt: internálták; a hatvani telefonközpontos vagy a lókúti robbantás ártatlan gyanúsítottjai is erre a sorsra jutottak stb.

„Személyes szabadság megsértésének bűntette”: utasítást adott Bálint István orvos ezredesnek: dr. Janikovszky Béla ezredes volt feleségét szállíttassa elmegyógyintézetbe, hogy ne zaklassa a volt férjét.

75