Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 11. szám - Pünkösti Árpád: Menekülés Rajk árnya elől (Péter Gábor perei a nyomok eltüntetésére)

például az összefoglaló jelentés az MTA elnökéről, dr. Rusznyák Istvánról, vagy feljegyzés az olimpiai bajnok Novák Éva és Pierre Gerard esküvői fényképéről.) Élkobozták Péter Gábor tizenöt „lógós” kitüntetését, és egy róla készült „bronz képet”.

Annak idején a magyar háborús bűnösöket Himmler Márton amerikai ezredes hozta Budapestre, s adta át a politikai rendőrségnek. A testvére, Himmler Jakab asztalosmester az ávónak is dolgozott. Péter Gábor megkérte az amerikai ezredest, hogy a határon túl adja fel a levelét a New York-ban élő anyjának és nővérének - csak így tudta kikerülni saját levélcenzúrájukat? -, ő pedig útlevelet adott az ácsmester gyerekeinek Amerikába. A sokat változó vádirat azt rögzíti: „Péter Gábor 1945 és 1946-ban négy alkalommal találkozott Himmler Márton USA hírszerző ezredessel, akivel bizalmas viszonyba került.”

Mielőtt részleteznénk a vád forgandóságát, fenntartásaink ellenére is meg kell említeni, hogy a per legintellektuálisabb vádlottja, a jogi végzettségű dr. Décsi Gyula a börtönben leírta: ő már 1951-ben megmondta igazságügy-miniszter elődjének, Molnár Eriknek: „ha nem Péter lett volna az AVH vezetője, a Rajk-ügyben is legalább három-négyszer ennyi őrizetbe vétel lett volna”. Amikor 1954 májusában felszólították Décsit, tegyen vallomást arról, hogy a Rajk-ügyben mivel vezették félre a pártot, akkor ő megértette, hogy „Péter Gáborra kell fogni azokat az utasításokat és intézkedéseket”, amelyek Rákositól érkeztek. Décsi később mégis elmondta, hogy Péter „nem szerette a provokációs koncepciós ügyeket és lehetőség szerint kivizsgálatlanul nem szeretett befejezni ügyet. Az is tény, hogy amikor a pártból jött utasítás, ...azt minden további nélkül végrehajtatta”. Mindez megerősíti a kétségünket az iránt, hogy a diktatúrák főszereplőinek bűnrészessége felfejthető. Esetünkben is meg kell elégednünk azzal a feltételezéssel, hogy Rákosi, de még Farkas Mihály is bűnösebb volt Péter Gábornál. Gerő és Péter Gábor talán egyaránt bűnösök - ha a „minőség” és a „mennyiség” valamiképp összemérhető. 1956 előtt Kádár kevésbé bűnös náluk, Rajk még kevésbé.

Közvetve Péter Gábor is érintette ezt a témát. 1957-ben elmondta, hogy amikor még hivatalában dolgozott, Rákosi említette neki, hogy az ÁyH napi jelentéseit sok esetben átadta Gerőnek, illetve Révai Józsefnek. Folytatás: „Úgy emlékszem Rajkra, mint aki kedvelte a koncepciókat, és határozottan állítom, hogy már ő is adott utasításokat verésekres kényszer alkalmazására... Igaz ugyan, hogy Rajk belügyminisz- tersége idején az Államvédelmi Hatóság osztályellenséggel szemben harcolt.” Jó barátjáról, az 1957-ben már országvezető Kádárról azt mondta: „sokkal passzívabb volt, ritkán járt nálunk, és a konkrét ügyek irányításába nem folyt bele. Soha verésre, sanyargatásra, fenyegetésre utasítást nem adott. Úgy éreztem, idegenkedik a törvénytelen eszközök alkalmazásától”.

Lehet, hogy az ávéhások Péteréken verték le a bűneiket. Ugyanis Décsi szerint durvábban bántak velük, „mint amilyen bánásmód, bármikor azelőtt, az ÁVH-nál előfordulhatott”. O elfeledkezhetett Szűcsék - és mások - agyonveréséről, mi nem. Péter Gábor elmondta, hogy öt hónapig akkor is rajta volt a bilincs, amikor a lázát mérték. Fel sem állhatott. Ä lába úgy beledagadt, hogy a cipőjét nem lehetett lehúzni. Mindig éjjel 10-től 3-ig folyt a kihallgatása. 1957-es perújítási kérelme szerint 32 hónapig volt szigorított magánzárkában. Előadta, hogy súlyos tüdőbeteg, huszonhat- szor volt tüdővérzése, fogsága alatt lett gyomorbeteg, állandóan étvágytalan. Hónapok óta tart az altatókúrája, négy óránál többet mégsem alszik. Fogai romlanak, hat műfogat kapott. Világításnál már szemüveggel sem tud olvasni. (Jegyezzük meg, hogy - büntetésből? - hosszú életet élt.)

1953. június 15-ig (a „szovjet elvtársak” megérkezéséig) jugoszláv-amerikai kém- tevékenység, és cionizmus miatt folyt Péterék ellen a vizsgálat. Amint Décsi Gyula vallotta: ekkor elesett a kémkoncepció, de megmaradt a pszichikai kényszer: „Farkas Mihály, Farkas Vladimír és különösen Rákosi Mátyás nevét említeni sem lehetett”. Péter Gábor: a szovjet elvtársak sem engedélyezték, hogy azokról a törvény72