Forrás, 1999 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 11. szám - Tódor János: "Nem pisó ez, gyerekek..." (Életképek a pesti Harlemből)
Pisi? Kaki? Szex?- A fikának nincs szaga! - zárja le a filozofikus magaslatokban szárnyaló vitát Matyi, a félig orosz munkanélküli építész. A Rákóczi tér egyik alacsony betonasztalánál ülünk, üvegből isszuk a sört. Szombat délután van, talán november, fél kettő lehet, nemrég zárták be a vásárcsarnok kékre festett ajtaját. Nem igazán nézik jó szemmel errefelé a csoportosan ejtőző parasztokat, ahogy a romák a náluknál fehérebb bőrű magyarokat nevezik, de ilyen idő tájt a tér veszélytelen hely, hiszen a pesti Harlem is ebédel. A lányairól és striciéiről elhíresült terecske amúgy a romák territóriuma, a magát kibicnek álcázó betolakodót rövid úton elküldik az anyjába, ha magáról megfeledkezve belebámul az ezres alapon kártyázó alvilági betanított munkások lapjaiba. Tőlünk húsz lépésre egy ugyanilyen asztalra támaszkodik a húszas évei elejét taposó tömzsi, vastag nyakú májer, avagy lányfuttató, fehér zizegős dzsoggingfelső- jének félig feltúrt ujján két vastag piros csík. Egy nála jó két fejjel nagyobb, de nem kevésbé dagadt kollégával cserél eszmét, közben meg oda-odales a járdán ácsorgó farmerszerkós, rövid hajú lányra. A tizenöt-tizenhat éves forma nyakigláb teremtés mintha púpos lenne, nyakát behúzva, hasát előre tolva téblábol. Ezt a rossz tartást igazán akkor lehetett látni, amikor az előbb elment egy aranykeretes szemüveges, autóstáskás nyugdíjasforma faszival.- Nem megmondtam, hogy üljél már le! - rivall rá egyszer csak a mopszli varacs- kos disznó, akinek leborotvált koponyáján úgy csillognak a sörték, mintha kisuvickolták volna. Múltkor neveztem el magamban így, amikor a téren mentem át, s már messziről láttam, hogy veri a lányt, aki arca elé tett kézzel próbált menekülni előle.- És aztán mi történt? - szól közbe Nabó, a fehérvári asztalos fiú, s látom, hogy idegesen meg-megrándul a szája.- Egy kutyás ember mondott neki bátortalanul valamit, de nem hagyta abba. Háromszor ütötte meg, a lány elvesztette az egyensúlyát, rácsuklott a bal lábára, mire a vadállat elkezdte rugdalni a hátát meg az oldalát...- A kurva anyját... - mondja Nabó, akinek hét hete halt meg rákban a mamája, s azóta se lehet bele lelket verni. Egy másik strici állította végül le, mert már egyre többen megálltak. Persze senki sem mert vagy akart közbelépni. Nabó olyasmit dörmög, hogy most azonnal menjünk oda és rúgjuk le a mocskot, de Zsolt, aki éppen Hamvas Béláról értekezik Matyinak, leinti: - Csak nem akarsz lesüllyedni ezekhez... - csóválja a fejét. Sanyi most érkezik vissza a föld alatti nyilvános vécéből, s már messziről vigyorog:- Képzeljétek, azt kérdezte tőlem a vécésnéni, hogy „Pisi? Kaki? Szex? Mit parancsol fiatalember?” Robi, a vállalkozó Ahogy Robi bejön a térrel éppen átellenben lévő József körúti OTP-be, úgy csak a legnagyobbak tudnak. Keresztapás filmekben vannak ilyen hosszan beállított, aprólékosan kidolgozott bejöuések, csakhogy azokban ritkán érkezik gengszter apuval az asszony, gyerek aztán meg soha. Persze Robi de jure dehogyis gengszter, mindössze három játéktermet, mit termet, szobát üzemeltet a nyolcadik kerületben. A maga húsz-huszonöt gépével korántsem tartozik ő a nagymenők közé. 64
