Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 7. szám - Szepesi Attila: Simonyi Imréhez (vers)

Szepesi Attila

Simonyi Imréhez

Ahogy az történni szokott, néhány évvel holtod után, felavatták emlékműved a Körös-parti Vég-Gyulán.

Volt csinnadratta, díszbeszéd, rózsakoszorú, cifra frázis.

Rólad regélt a Hivatal, pohos polgár és csitrilány is.

Én meg csak báván dünnyögök, hisz jól emlékszem, jártam nálad, s Te úgy éltél ott, egyedül, mint kitaszított, kóbor állat.

Nem volt ételed-italod, feküdtél a porszagú priccsen. Elkerültek, ahogy a leprást, kinek már emberarca sincsen.

Bezzeg most... Örök hajcihő; rólad szól a hírlapi nóta...

S aki magasztal, fütyül a mai, girhes vers far agára.