Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 10. szám - Balázs Attila: A vén zászlóhordók (hangjáték)
tottam. Ennyi volt, amit akartam. Vagy nem? Pozsarevácon, a dutyiban aztán jutott időm gondolkodni. De bevallom, hogy ennek a gondolatnak ma sem jutottam a végére. Lehet a végére jutni? És melyik gondolatnak? És egyáltalában, hányadik érettségi találkozónk lesz a következő? UNOKA Köszönöm, apu, ezt a filozofikus lírai futamot. NAGYAPA Nekem meg már nincs is kivel találkoznom. Nem tudom, kinek köszönni. Nincs benne líra. UNOKA Én meg nem akarok az én érettségimről beszélni. Inkább azt kérdezném még meg, hogy harmadik Balázs Pál, az én édes nagyapám, miként dolgozta fel a maga több mázsányi emlékeit? NAGYAPA Nem értem a kérdést. Nem lehetne másképp kérdezni? UNOKA Hát... NAGYAPA Tulajdonképpen értem. Évekig, nyugdíjazásomig rágódtam rajtuk, az emlékeimen ... a szegedi konzervgyárban. A hajósi felvonás után. Egy részét, amit fölbüfogtem, minden kockázatot vállalva beleböffentettem a Szovjetunióba küldendő halászlébe. Nos, én így postáztam vissza a rossz emlékeimet, amelyek onnan valók, vagy valamiképp összefüggésben vannak vele. Másik részét — bevallom, szinte teljesen értelmetlenül — levertük a Dzsingiszen. És amit még nem mondtam el, azt egy szép napon itt hagyom, ebben a budai szanatóriumban, vagy miben. Lábadozóban vagy búcsúztatóban. Maradék-idő morzsolóban. Egy gödröt fogok ásni az udvarban, abba belerakosgatom a maradék avas emléket^ majd szépen melléje fekszem. A fák alatt. És magamra húzom a földet. És akkor már tisztára olyan lesz, mintha ki sem mozdultam volna Temerinból. És egyáltalában nem fog már zavarni, ha egy kicsi rézbőrű lány vagy felnőtt tehén megy el fölöttem... A tej levegőt kapott: végérvényesen megfeketült. Vontfütty. Gyászinduló. Elhalkul. Ajlónyikordulás. ÁPOLÓNŐ Hogy van ma, Balázs bácsi? UNOKA Attila. ÁPOLÓNŐ Isten ostora. Hogy van ma, Attila bácsi? UNOKA Hogy van ma... Attila ÁPOLÓNŐ Jó. Hogy van ma, Attila? Papír, ceruza van még? UNOKA Van. Különben kicsit mintha megkönnyebbültem volna, bár még nem egészen. ÁPOLÓNŐ Ne aggódjon! Most beszéltem az igazgató úrral. Maga maradhat, ameddig csak akar. Sőt, annál is tovább. Nincs veszély. UNOKA Alikor nagyon jó. Megkérhetem valamire? Nem fogok cigarettát kérni. ÁPOLÓNŐ Jó, akkor próbálja meg. UNOKA Akkor megkérem, hogy a következőkben játssza el egyik nagyanyámnak a szerepét. Kézzel-lábbal, ahogy tudja, jó? A lényeg az, mintha egy súlyos emlék burkából igyekezne szabadulni, aprócska fakereszttel a fogai között. Oké? ÁPOLÓNŐ (kissé habozva) Nehéz lesz, de benne vagyok. UNOKA Istenem, ez nagyon finom. Tehát az a szerepe, hogy kiszabaduljon, utána jöjjön ide hozzám, és vegye ki ezt a zászlót a kezemből, szépen kérem. ÁPOLÓNŐ (csodálkozva) Melyik zászlót? UNOKA Nem mindegy? Csak vegye el, ha könyörületet ismer. ÁPOLÓNŐ Jó, elveszem. UNOKA Akkor kezdhetjük? Zene. A„lilimarlen”. Dulakodás, sikítozás, elhalkul. Csend. Nászinduló. A végére eltorzul. Lezár. 16
