Forrás, 1998 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 9. szám - Gosztonyi Péter: "Midőn hazáját rabbilincs fenyíti" (a Magyar Honvédség 150 éve)

rozó magyar — dunántúli — seregek parancsnokát utasítja: vegye fel a harcot Jellasics ellen.

Másnap, szeptember 28-án, Lamberg gróf altábornagy, a képviselőház döntéséről mit sem tudva, hintóján, minden kíséret nélkül a magyar fővárosba érkezett. A Pest-Budát a Dunán keresztül összekötő hajóhídon áthajtva, az osztrák típusú batár felkeltette a járókelőit figyelmét. Az elmúlt napok eseményei lázas izgalomba hozták Pest-Buda népét. Lamberg kocsiját megállították. A kocsis megijedt, elszaladt. A kísérő pedig inába szállt bátorsággal az első kérdésre megmondta, ki is ül a hintóbán. Ami ezután történt, a feldühödött népharag következménye volt. A tömeg 1848-ban is tömeg volt: az ezzel járó hajlamokkal. A levegő, írtuk már, izzott. Puskaporos volt. „Lines bíró” jelenléte kísértett. Lamberg ugyan polgári ruhát viselt, de mikor neve az inas jóvoltából elhangzott, megsűrűsödött körülötte a levegő. A tömeg kirángatta kocsijából. „Halál a hazaárulókra!” kiáltással nekiestek a magyar születésű Lambergnek. Az hiába védekezett, egy közelben álló sorezredbeli katonától kért védelmet — a népharag rettenetes volt. Ott, a hajóhídon, szeptember 28-án, tőrrel és karddal végeztek a császári altábornaggyal.

Ez a népítólet megdermesztette a Pesten épp ülésező képviselőház tagjait. Ilyenfajta véres megtorlás ezideig ismeretlen volt az 1848-as megmozdulásban. De a honatyák egy része megértette a helyzet súlyosságát és azt a tényt, hogy a köznépnek elege van az üres tárgyalásokból, a bécsi udvar kétszínű ígérgetéseiből, a gyenge uralkodó mögött álló sötét jellemű kamarilla Magyaroszággal szembeni mind nyíltabb összeesküvéséből. Lamberg gróf ártatlanul halt meg — gyilkosát Haynau találta meg, és akasztatta fel. haditörvényszéki ítélet során Pest-Budán 1849 októberében.

Kossuth a képviselőház éjszakai gyűlésén beszámolt alföldi toborzó körútja sikeréről. Rövid napok alatt 12 ezer önkéntes nemzetőrt tudott a honvédség számára megnyerni! Szép szám. de az adott történelmi órákban katonai szempontból bizony kevés. Erdélyből, Felvidékről jöttek a hírek: románok, tótok, a császári-királyi hadsereg parancsnokaitól lázítva és felfegyverkezve, mind ellenségesebben léptek fel a magyarországi márciusi mozgalom ellen. Ez is a bécsi kamarilla mesterkedését, példázta!

Kossuth szeptember 28-án — hivatalosan Batthyány Móga táborából való visszatértéig — mint az OHB elnöke, a képviselőház által a „végrehajtó hatalom” gyakorlására kapott megbízást. Ettől kezdve ő, Kossuth Lajos volt a gyakorlatban az 1848-es nemzeti felszabadító mozgalom szervezője és vezetője.

Szeptember 29-én zajlott le a Fejér vármegyei Pákozd község mellett Móga és Jellasics között az első nyílt összetűzés: a „pákozdi csata”. Az osztrák hadtörténelmi alapmű, az „Oesterreichs Kriege seit 1495’ (Bécs 1878) eme Pákozd és Sukoró község között lezajlott összeütközést „Scharmützel”-nek (csatározásnak) nevezi. És Jellasics veszteségét 28 halottban és 78 sebesültben adja meg. Móga tábornoknak kb. 20 ezer főnyi serege ugyan a helyszínen volt, de Móga maga tele volt politikai görcsökkel. Képtelen volt tiszta szívvel és meggyőződéssel kiállni a császár serege ellen. így csapatainak csak egy kis hányadát vetette harcba. Ahogy mondani szokás: nagyobb volt a füst, mint a láng. A délben megkezdődött csatározások késő délutánig húzódtak. Véres csatára, döntő ütközetre nem került sor. Tulajdonképpen — bár távol áll tőlem, hogy bálványromboló legyek — lovas századok kergették egymást a harctéren és horvát granicsárok, hol puska- tűzzel, hol lándzsával „párviadalt vívtak” Móga össze nem szokott és vegyes ösz- szetételű serege egy részével.

87